Forrás, 1985 (17. évfolyam, 1-12. szám)
1985 / 2. szám - LÖNNROT ÉS A KALEVALA - Gál Sándor: lehajolva: didergünk verstelenül: halott idő: tíz emberöltő foglya: versek
GÁL SÁNDOR LEHAJOLVA a nedves föld s a levágott sarjúszéna illatkeveréke egy-két néma szó bólintás nincs üzenet a történelem betemetett árkai felett ahogy a szél a falombot idehajlított a tehetetlenség DIDERGŐNK VERSTELENÜL vére-vett délelőtt uralkodik egy hegyeden ceruza-Cézár mily lebilincselő provincia-szürkület didergünk verstelenül hegye-törött ceruza mezítelen alattvalói HALOTT IDŐ nem hallani nem hallani semmit megint ez a csend ez a jégkemény hidegség a körém nőtt fal az áttetsző üveg-test s a mögötte fölsejlő vonulás a zajtalan a néma menetelés egyszerre kétirányba az eltűnő s a földerengő képek súlyos gépek lovak csapatok mintha hegyek mocorognának és nem hallani és nem hallani semmit lépés nem koppon kerék nem zörren pata se dobban s nem dübörögnek a vak motorok csak a csend a jégkemény hidegség áttetsző üvegfala hullámzik mögötte a lemészárolt történelem s a halott idő 59
