Forrás, 1985 (17. évfolyam, 1-12. szám)

1985 / 2. szám - LÖNNROT ÉS A KALEVALA - Rácz István: Finnországi levél

az egész nagycsalád, talán tízen-húszan is — ott a szekrények számára nem jutott hely. De volt ennek a rendszernek más előnye is: ha tűz ütött ki — s a faházakban ez könnyen megesett! — a lakóház esetleg elpusztult, de a holmi, a ruhák, szerszámok megmaradtak.

És hol aludtak ezek az emberek? — kérded talán, mert ágyat sehol sem látsz.

Hajh, a nagycsalád tagjai számára sok ágy kellett volna s ezért bizony nem ágyban, hanem a padlón aludtak, talán valami takarót, vagy bundát terítve maguk alá. (így alszanak a japánok ma is.) Ennek egyik előnye az volt, hogy ha téli éjszakán eltévedt vándor kopogtatott be a házba szállást kérve, annak is könnyen szoríthattak helyet maguk között. Hajdan nem is illett a ház ajtaját reteszre zárni éjszakára, hogy a szállást kérő idegenek könnyen bejuthassanak a meleg szobába. Este hatízen tértek nyugovóra, lehet, hogy reggel tizenketten ébredtek, mert éjjel, anélkül, hogy észrevették volna, két vándorral megszaporodtak.

Nyáron azonban szétoszlott a család. Ha megfigyeled, a kis kamraházikók közül nem egynek emelete is van: az szolgált nyári alvóhelyül. A felnőtt, eladó lánynak megvolt a saját kamrája: alul tartotta a kelengyéjét, szépen szőtt ingeit, kivarrt ruháját. Az erké- lyes emeleti szobácskábán volt nyáron az ágya, és ha szerelmes legény kopogtatott az ajtaján, hát a szíve választottját joga volt, illett is beengedni magához éjszakára.

De nézz be a szaunába is. Fűtetlenül, hidegen bizony rideg helyiség az is, de ha a lobogó tűz forróra fűtötte a kemencére halmozott köveket, a szaunában néha száz- százhúsz fokra emelkedett a hőmérséklet: akkor aztán pompás gőzölés esett benne. A Kalevalában is sok szó esik a szaunáról. A leánykérőbe készülő llmarinen kovács is a szaunában mossa le magáról a műhely kormát:

„Indult is már llmarinen, szaunában hogy magát mossa, fürdő zott a forró gőzben, bőrét bőven öblögette, nyakát tojásszín fehérre, testét tisztára súrolta.”

De a szauna nemcsak a tisztálkodást, hanem a gyógyítást is szolgálta. Mikor louhi, Észak úrasszonya, bosszúból a Szampó elrablásáért, mindenféle kórt, betegséget küld Kalevala népére, Vejnemöjnen a szaunában gyógyítja ki népét a bajokból:

„Ekkor a vén Vejnemöjnem, öröktől való vajákos, megyen népét megmenteni, árva lelkűk megváltani.

Forróra fűti szaunáját, kemencéjének köveit, fűti fával, szép tisztával, folyó hordta hasábokkal.

Vizet visz, titkon, takarva, virgácsot vág rejtegetve, virgácsát párán puhítja, levelét gőzön lágyítja.

Majd fodorít finom párát, gerjeszt mézédes gőzfelhőt, vizet loccsant a kövekre, forró kemence kövére, mondja mellé mondókáját, szent szavakat szól a szája.”

Mert az természetes, hogy a szauna gőze, a köpölyözés, a kenegetés egymagában még nem elegendő: ahhoz megfelelő varázsszavakat is tudni s mondani kell.

De a szaunában szültek az asszonyok is. Marjatta, a szépséges szűz, amikor terhe tizedik havában méhe kegyetlenül kínozni kezdte, pici Pilttit, csöpp cselédét gyorsan a faluba küldte, hogy szaunát szerezzen néki:

,,Keress fürdőt a faluban, Szóraja víz medre mellett, esendő hol enyhet lelhet, szenvedvén gyermeket szülhet.”

55