Forrás, 1985 (17. évfolyam, 1-12. szám)
1985 / 2. szám - LÖNNROT ÉS A KALEVALA - Rácz István: Finnországi levél
RÁCZ ISTVÁN FINNORSZÁGI LEVÉL Kedves olvasóm! Ha valóban alaposabban, mélyebben meg akarsz ismerkedni a Kalevalával, akkor egyszer mégiscsak el kellene jönnöd ide, Finnországba. Nem olyan nehéz dolog az: nyaranta az utazási irodák, meg a testvérvárosok, testvériskolák, testvérintézmények gyakran rendeznek csoportos utazást Suomiba. A repülőgép hamarább elhoz ide, mintha vonattal Mátészalkára utaznál; itt kellemes szállás vár, s aztán kényelmes sightseeing autóbuszok megfelelő vezetőkkel visznek körül Helsinkiben, s mindent megmutatnak, amit ilyenkor mutatni szokás. De amikor a legfontosabbra, a seurasaari szabadtéri múzeumra kerül a sor, akkor szakadj el a csoporttól és zarándokolj oda egyedül. A központból az autóbusz húsz perc alatt kivisz a tengerpartra, ahonnan aztán egy hosszú, fehérre festett fahídon ballaghatsz át a szigetre; oda autó be nem teheti a kerekét. Csodálatos ez a sziget. Mintha a mesebeli tündér tenyeredbe helyezne egy varázslatos kristályt, amelynek ezernyi villanása eléd tárja a finn táj minden szépségét. Láthatsz hatalmasan domborodó gránitsziklahátakat, amelyek arra figyelmeztetnek: itt nemrég, potom tizenötezer évvel ezelőtt, még az utolsó jégkorszak hatalmas gleccserei gyalulták simára a föld legősibb kérgét. Az impozáns szikladombok mélyedéseiben vékony termőréteg keletkezett s a szigetet borító erdő ősöreg fenyői, nyírfái hihetetlen szívóssággal kapaszkodnak a kő minden repedésébe, hogy megbirkózhassanak a téli viharokkal. Azok a kusza gyökerek mintha a finnek hírhedt szívósságát, törhetetlen életerejét, a sziszut példáznák! Amint a sziget földjére lépsz, hápogó vadkacsák serege jön eléd a parti nádasokból s kérdően néz rád: vajon adsz-e nekik valami eledelt? Kacsák! Neked rögtön eszedbe j ut, hogy a Kalevalában egy kis kacsa játszott jelentős szerepet a világ keletkezésénél: az rakott fészket a Vízanya térdén s kezdte ott költögetni tojásait. No ezek a kacsák nem mitikus lények, de igazi színesfejű, tarkatollú madarak, akik teljes bizalommal járulnak eléd, és ha hoztál nékik földimogyorót, akkor a tenyeredből versengve kapkodják ki e finom falatokat. Ha meg — óh a helyi illemmel nem ismerős idegen! — elfelejtettél volna a városból hozni nekik ennivalót, semmi baj! A hídfővel szemben lévő kis kioszkban két márkáért kapsz egy zacskó mogyorót. S erre nemcsak a kacsák, hanem a mókusok miatt is szükséged van, úton-útfélen ott jönnek ugrándozva eléd s várják adományodat. Ha meg leülsz egy magányos padra pihenni, elmélázni, hamarosan észreveszek, hogy apró kékcinkék repkednek körülted. Számukra aprózd fel morzsává a mogyorót s úgy nyújtsd oda nekik: azok az édes kis szárnyasok szintén a tenyeredre szállva csipegetik ki a szemeket. Látod, ez is azt bizonyítja: itt Suomiban vagy, ahol az ember és az állatvilág viszonyában még mindig él az a mélységes barátság, amiről a Kalevalában lépten-nyomon olvastál. De a sziget nemcsak a finn táj ezernyi szépségével ismertet meg téged, hanem a múlttal is. Az öreg fák rejtekében ott állnak elszórva a régi parasztházak, hogy elmeséljék: hogyan is éltek a finnek még nem is olyan régen, hetven—száz évvel ezelőtt. Állj meg elsőnek a két karjalai parasztház előtt. Az egyik, a Pertinotsa, a kelet-kar- jalai típust képviseli — márpedig Lönnrot éppen Kelet-Karjalában gyűjtötte a legszebb kalevalai runókat. Díszesen faragott oromzatú, hatalmas, méltóságos épület, szinte a mesebeli király házával vetekszik. S ott állva előtte elképzelheted, mint bukkant rá 53
