Forrás, 1985 (17. évfolyam, 1-12. szám)
1985 / 2. szám - LÖNNROT ÉS A KALEVALA - Kozmács István: A Kalevala énekesei
KOZMÁCS ISTVÁN A KALEVALA ÉNEKESEI 150 éves a Kalevala, 150 éve áll az érdeklődők, a kutatók előtt a szöveg minden szépsége, problémája. Az évforduló kapcsán írások tucatjai értelmezik, magyarázzák az eposzt és emelik ki Elias Lönnrot múlhatatlan érdemeit. A kettős ünneplés (1984: Lönnrot halálának centenáriuma, 1985: a Kalevala 150. éve) közben azonban kevés szó esik magukról az énekesekről, a runoniekká-król, akik fejében megőrződtek a versek, akik révén mód nyílott annak a hatalmas, 100 ezernél is több sorra rúgó anyagnak az összegyűjtésére, amelyből aztán a Kalevala született. Hogy ez így lehet, abban már maga Lönnrot is hibás. Gyűjtőútjain sok híres énekest keresett fel. Sokuknak már Kajaaniban hallotta hírét, még többről gyűjtőútjain szerzett tudomást. Az útjairól készült feljegyzésekben azonban nagyon keveset áldoz az énekesek bemutatására, megismertetésére. Sokuknak még nevét sem jegyzi fel. Vá'inő Kaukonen — magyar nyelven legutóbb megjelent könyvében (A Kalevala születése, Bp. 1983) — csupán pár oldalt szentel a legjobb dalosoknak. Az évfordulóra megjelent azonban az idős korában is számtalan tervet forgató tudós csodálatos könyve*, amely a Kalevala keletkezési helyét s a falvakban élő énekeseket hivatott bemutatni szövegben és képekben. Tudnivaló, hogy a Kalevala megalkotása előtt és után is hatalmas gyűjtőmunka folyt a karjalai területeken, s értékesebbnél értékesebb runókat jegyezhettek le a gyűjtők. Sorra bukkantak fel — sokszor, mint például Larin Paraske a véletlen révén — az újabb és újabb jeles énekesek. Sokukat hallhatták más vidékeken, sőt Moszkvában, Leningrádban is. Természetes, hogy a finnek mellett a megszülető karjalai értelmiség is komoly figyelmet szentelt a runóknak. Ennek köszönheti hírét Mari Remsu, akit Moszkvában Gorkij is hallgatott, s akit a petroszki írószövetség tagjai közé választott. Ő is, mint sok runo-énekes, megénekelte saját sorsát, életét is a kalevalai metrumban, jóllehet sem írni, sem olvasni nem tudott. 100 évesen halt meg 1943-ban, Arhangelszk vidékén, evakuáció közben. * Vainő Kaukonen: Kansanrunon Kauko-Karjalaa ja Kalevalán synty, 1984. 22
