Forrás, 1985 (17. évfolyam, 1-12. szám)

1985 / 2. szám - LÖNNROT ÉS A KALEVALA - Varga Domokos: A finnek a Kalevala tükrében

Még emberibben, még finnebben jelenik meg előttünk a 40. énekben, mikor a megfőzött csodacsuka állkapcáját mustrálgatja:

Csak fürkészi, csak forgatja, meg is szólal, mondja mindjárt:

Lássuk, ebből meg mi lenne, mi válnék csuka csontjából, széles-szép állkapcájából...

ilmarinent nem érdekli az a hitvány csont. De Väinämöinen csak tovább nézegeti, s már eszébe is ötlik:

Valami csak válnék ebből: hal csontjából húros hárfa, ha kerülne készítője, csontmuzsika csinálója.

S mivel más mester nem akad, ő maga mindjárt nekiáll, s nem is nyugszik, míg meg nem szólal az új zeneszerszám.

Egy ilyen epizód olvastán, ha ismerős egy kicsit az ember a finn atyafisággal, mindjárt órájuk is gondol. Igen, köztük is mennyien vannak, még ebben a konzumvilágban is, akik szeretnek mesterkedni: semmitérő csontból, fából, másegyébből valami szépet, hasznosat csinálni.

Tehát mégiscsak fölfedezhetjük a Kalevala hőseiben az élő-eleven finneket?

Ha nagyon akarjuk, itt-ott fölfedezhetjük, igen. Még Väinämöinenben is, s hát még a többiekben. Mégsem hiába mondtam: „ebbe ne nagyon menjünk bele, hogy kik az igazi finn jellemek a Kalevala hősei közül, és kik nem azok”. El lehet indulni ezen a nyomon is, de messzire jutni? Aligha. Aprócska azonosításokig talán igen. Lám, én is belementem ebbe egy kicsit, természetesen szándékosan. De a Kalevala tükre, ha jól belenézünk, ennél jóval többet is megmutat finn testvéreinkből.

Hadd ismételjem, hogy elsősorban nem a hősi és kevésbé hősi szereplők alakja által. A Kalevala nem regény. Még annyira sem az, mint az Iliász és az Odüsszeia. Legfontosabb mondanivalói nem testesülnek meg jól jellemzett, pontosan megrajzolt figurákban, s nem fejeződnek ki azok tetteiben, sorsában.

Lönnrot előtt, tudjuk, a homéroszi eposzok példája lebegett. Mégsem mondhatunk mást: nagy szerencse, hogy nem követte túlságosan ezt a példát. Hogy nem maszatolta el az eredeti finn népi runónak a hímporát, nem törölte le a hamvát. Hogy nem teremtett egy hiteles világ helyett egy hamisat.

Ebben a hitelesen népi világban fontosabb ugyanis a hajdani énekesekből és hallgatókból álló köznép jelleme, mint a magukban a runókban szereplő bármelyik hősé. Fontosabb a hőskölteményből sugárzó népi szemlélet, mint a különféle személyiségeket mozgató, regényes történet.

Ha így nézzük a Kalevalát, sok lappangó titka feltárul előttünk. Próbáljunk sorra venni ezekből legalább néhányat.

1. Kezdjük talán az értékrenddel. Milyen tevékenységnek, milyen magatartásnak van becsülete a Kalevalában, és milyennek nincsen?

Becsülete van például a munkának, a teremtő tudásnak, a gyógyításnak, mindenféle baj és vész elhárításának. A találó szónak, a megejtő muzsikának. Nincs becsülete a hozzá nem értésnek, a hetven kedésnek, a legény kedésnek, a harciaskodásnak.

Gondoljunk az Iliász vagy más eposzok fenséges párviadalaira! S aztán állítsuk melléjük Lemminkäinen szánalmas mérkőzését a pohjolai gazdával. Az első menet, a va5