Forrás, 1985 (17. évfolyam, 1-12. szám)
1985 / 12. szám - SZEMLE - Katona Imre: Létező szocializmusunk mindennapjai: Hernádi Miklós: Olyan, amilyen?: körkép új kultúránkról: [könyvismertetés]
folyóirat szellemének alakulásáról is megpróbált képet festeni. Ez végső soron sikerült is neki: az olvasó előtt az egyes műfajokat tárgyaló fejezeteken belül is világosan kibontakoznak a Szenteleky, Szirmai, majd Herceg János által szerkesztett Kalangya azonos és eltérő vonásai. Az imént jelzett módszertani buktatókat mégsem tudta maradéktalanul leküzdeni. Az anyagot egymást követő miniatűr íróportrék, ill. műelemzések során keresztül mutatta be, s ez munkáját kissé száraz és monoton olvasmánnyá teszi. Anyagismeretéhez és rendszerezésének alaposságához azonban nem férhet kétség, s előadása nyomán végül is plasztikus kép bontakozik ki előttünk arról, hogy az első fejezetben tárgyalt szerkesztői koncepciókat hogyan sikerült a gyakorlatban megvalósítani, ill. maradéktalan megvalósításukat hogyan akadályozta a rendelkezésre álló írások többségének alacsony színvonala. Utasi Csaba munkája, hibáival és erényeivel együtt, nem csupán a jugoszláviai, hanem az egyetemes magyar irodalomtudománynak is igazi nyeresége. Eredményei a vajdasági magyar irodalom születési körülményeinek tisztábban látásához segítenek hozzá, hiányosságai pedig a még megválaszolatlan kérdések pontos megfogalmazására késztetnek. De könyve általánosabb érvényű kihívás is egyben: olvasása nyomán a folyóirat-monográfiák létrehozásának fontosságán, s az e munkával kapcsolatos módszertani problémákon egyaránt el kell gondolkodnunk. (Fórum, 1984) SZAJBÉLY MIHÁLY LÉTEZŐ SZOCIALIZMUSUNK MINDENNAPJAI Hernádi Miklós: Olyan, amilyen? Körkép új kultúránkról A mindnyájunk által ismert utóbbi évtized változásainak ellentmondásairól szólnak Hernádi Miklós egy kötetbe összegyűjtött szociológiai írásai. A szerző a kultúra fogalomkörét a lehető legtágabban értelmezi, ennek megfelelően könyve első része az együttélésről, a második pedig a tömegkultúráról szól. Szinte alig esik szó kiemelkedő egyéniségekről, az írásokban hétköznapi kisemberek szerepelnek. Az egyes társadalmi típusok és csoportok jellemző helyzetekben és kapcsolatrendszereiken belül kerülnek bemutatásra: tanuló gyermekek „élre tört” fiatalok, a két nem átalakult viszonya, a nők egyenjogúságának buktatói,a család válsága (válás,túlterhelés stb.), társasházi mikro-társadalom, a gépkocsitulajdonosok elkülönülése és belső rétegződése, az elidegenedés felszíni és rejtett formái (pl. „igazi” barátok mindig a lakóközösségeken kívüliek) és még sok más. A mai kultúra kiterjedt mezejéről pedig csokorba szedi pl. a szép- és tényirodalom eltérő társadalmi megítélését, a nyelvi-társadalmi kiszolgáltatottságot, a sok mindenre árulkodó közhelyeket és a szakmai tolvajnyelvet, az unalmat és annak zenei vagy más feloldását, a célját tévesztett fényképezést, sportot, a lexikális tudásra alapozott tv-vetélkedőket stb.; örömmel regisztrálja a népművészet neo- reneszánszát és a szinte ismeretlen munkásirodalom jelentkezését. A témákat tovább lehetne sorolni. A szerző nehéz és hálátlan feladatra vállalkozott: a felvetett kérdések és jelenségek zöméről majdnem mindenkinek ugyanolyan határozott véleménye van, mint neki, ezek árnyalatokban vagy lényegüket tekintve el is térhetnek, így korábbi vitáira nem is egy lábjegyzetben utal. A szerzőt semmi nem téríti el az általa helyesnek tartott iránytól. Mindig „testközel”-ből indít, az alapozást tehát nem a szakirodalom, hanem az élettények segítségével végzi el. Nem elégszik meg a feltárással, minden jelenséget értelmez is. Határozott, olykor sarkított véleményét nem belső használatra szánt, hanem mindnyájunk hétköznapi nyelvén mondja el, és ezt nem kell fáradsággal a mondatok óvatoskodó szövevényéből kihámoznunk. Módszerét is belülről építi. írásai időszerűséget szubjektív-objektív tényezők biztosítják. Erdei Ferenccel kérdi: „Mi lesz a régivel, és hogyan nő fel az új”? (S. old.) Közvetlenül-közvet- ve voltaképpen mindenütt erre keres választ. Elavult szemléletű és sablonos alapozó tankönyveink miatti jogos aggodalmát ezzel próbálja mérsékelni: „Tiszteljétek a kisdedeket, mert végül másokká tudnak lenni, mint a tankönyvgyerekek!” (56). A mai fiatalok társadalmi helyzetéről egyrészt megállapítja: „A múltról a jövőre orientált társadalom lettünk, megnőtt a fiatalok értéke” (14.), másrészt kijelenti: „A gyakorlat még a múlté”. (17.) Megkésett szexuális forradalmunk gyorsan tartalmatlanná vált; a két fél egyoldalú elvárásaira épülő családkeret hamar felbomlik; és még az is odahaza produkálja legkülöncködőbb dolgait, akit a kívülállók netán „rendes” embernek ismernek. A terjedő női bűnözés — nézete szerint — a befejezetlen egyen- jogúsodás következménye, ugyanakkor a válások következtében apák is válhatnak feleslegesekké. Értékrendünk jelentős átalakításra vár, a nemesi eszem-iszom szemlélet múltbeli maradvány és ál-megoldás is: „...az ember e téren is úgy 89
