Forrás, 1985 (17. évfolyam, 1-12. szám)
1985 / 12. szám - SZEMLE - Goór Imre: Így éltünk Kocsis Pál szőlőnemesítővel: Kocsis Pálné könyve: [könyvismertetés]
diadalmaskodik a sors fölött, hogy alulmarad vele szemben" (31.). A tüneményes gyorsasággal elterjedt autózás nem hozott lényeges változást: „Magyarországon az autósvilág a kisgyermekkornál tart”, írja (75.). A társasházi együttélés rendeződése „. . . az én szememben egy egész ország jelene és jövője”, írja némi túlzással (111.). Egyelőre még minden kis társadalmi alapsejt saját öntörvényű világával van elfoglalva, másokra csak kevéssé gondol, ismeri el. Popper Péter „belső útjait” is azért hárítja el, mert a nagy társadalomtól való elfordulásra, belső emigrációra késztet. Ehhez hasonlóan határozottak és kemények a tömegkultúrára vonatkozó megállapításai is. „A nagyvárosi élet legtöbb pillanata az idegőrlő ingerültség és az idegbénító unalom között ingadozik” (159.), a szórakoztató sekélyes és semleges tömegzene inkább a hallgatás hézagait tölti ki, és „a beszéd már csak sziget a zene szüntelen hullámverésében”, állapítja meg (238.). Nosztalgikus vágyvilágunk továbbra is szirupos: a fényképezés szépít, „a képeslapokon mindig kék az ég” (243.), a képregények kedvelt hősei helyettünk cselekszenek; e képzelt világban nincs munka, családi élet, csak hősi tett, az alakok vagy csupa jók, vagy pedig velejükig gonoszok. Feltámadnak az ún. úri sportok, itt-ott mezbe bújik egy újfajta nacionalizmus is, pedig „senki más nem sportolhat helyettem”, írja (248.). A mai olvasó rendszerint többet tud a társadalomról, mint a szépíró, azért is divatozik a tényirodalom és a múltba visszatekintő mindennemű más írás is; a kiút ez lehetne: „. . . az író ne adja alább a legnehezebbnél!” (218.). A gazdagodó és egyre több sajátos társadalmi vonást öltő munkáskultúráról egy újszerű, ígéretes és alig ismert munkásirodalom ad hírt. (Nézetem szerint a zsákutcába került munkásfolklór kutatásából erre vezethetne a másik kiút.) A szerző több ízben is örömmel állapítja meg a népművészet új formák közti feléledését, mert ennek produktumait nemcsak értjük, hanem egyénenként készítjük is, s ezt bonyodalmas modern szerkentyűinkről igazán nem lehet elmondani. A faragó pásztor nem „munkaerő” volt, hanem a mező tündérkirálya, aki szegénysége és magánya ellenére is „.. . úrrá tudott lenni állapotán, úgy teremtett tündérvilágot” (168.). Művét értjük és élvezzük, míg a hivatásos művész alkotása hovatovább „. . . beolvad a nem művészi tárgyak sorába” (168.). Hernádi Miklós sajnálkozva állapítja meg, hogy a korábbi felfokozott várakozás a 70-es évektől saját ellentétébe csapott át, és a tudományból való kiábrándulás is bekövetkezett. Könyve is szép példája annak, hogy a tudomány mindennapi szellemi kenyerünk. A közelmúltig igazán sokféle disciplina vindikálta magának az elsőbbséget, a mindenesség szerepét, e könyvecske is meggyőzhet mindenkit, hogy napjainkban egyre inkább a szociológia a legátfogóbb, amely igazán szembe tud nézni szinte minden jelenséggel. A lassuló fejlődés és a gyakori visszacsatolások miatt e szaktudományra fokozott szükség van, vezérfonal a cselekvéshez! A vizsgálódások nem lehetnek öncélúak, nem is maradhatnak fenn a felhők magasságában, ahol előbb-utóbb szétoszlanának, útmutatókra van szükség. Hernádi Miklós könyve a 20 év körüli fiatalságnak szánt Az én világom c. máris népszerűvé vált sorozatban jelent meg; a felelősség tehát kétszeres: a fiatalokat nem lehet és nem is szabad — finoman szólva — féireinformálni, Hernádi Miklós őszinte, nyílt és emberközeli könyve feladatát híven betölti. Ha én most volnék fiatal, talán valamivel több pozitív jelenséget, ún. jó modellt kerestem volna. A fiatalok áhítják legjobban a követhető példákat és igénylik a szépséget, a jóságot. Ők igazán minden irányban nyitottak. Ne hagyjuk őket bezáródni! KATONA IMRE ÍGY ÉLTÜNK KOCSIS PÁL SZŐI.ÖNEMESÍTŐVÉL Kocsis Pálné könyve A fenti címen jelent meg az a könyv, melyet a világszerte ismert tudós, Kocsis Pál életéről írt özvegye, Héthelyi Ida. Hasznos ügyet szolgált a Kertészeti Egyetem, amikor kiadványainak sorába vette a Kossuth-díjas szőlőnemesítő életét bemutató művet, amely talán nemes egyszerűsége, őszintesége s tiszta magyar nyelven írt tényei miatt is, mind a szakmabeliek, mind annak a közönségnek érdekes olvasmánya, amely a Kocsis Pál-nemesítette szőlőfajták fogyasztója. De tanulságos lehet a könyv azok számára is, akik az élet különböző lankáin, vagy hegyein gondolkodnak, ítélnek . .. Gazdag életút dokumentumait keresem magam is özvegy Kocsis Pálné munkájában. Nem hiába! A szerző nem tolja előtérbe saját személyét (mint azt hasonló természetű művek esetében gyakran tapasztaljuk), csupán arról a szerepről szól, amely a nagylétszámú családban ráhárult. így kimondatlanul értesülünk a feleség és az „édes mostoha” áldozatvállalásáról, végtelen türelméről és megértéséről, mellyel jelleméről, ideáljairól — szinte véletlenül — szerzünk tudomást. Gazdagon bontakozik ki előttünk ezzel szemben a gyermeki szívvel minden újért, s nemesért lelkesedni tudó, magyar90
