Forrás, 1985 (17. évfolyam, 1-12. szám)
1985 / 12. szám - SZEMLE - Mátyus Aliz: "Hideg vízből a meleg vízbe lógatik az ember": Horváth Dezső: A tizedik ember: [könyvismertetés]
SZEMLE „HIDEG VÍZBŐL A MELEG VÍZBE LÓGATIK AZ EMBER" Horváth Dezső: A tizedik ember Nem emészti el az idő Szabó Zoltánnal, a Cifra nyomorúság és a Tardi helyzet írójával való első és utolsó találkozásom egy kérdését: lehet-e szociográfiát írni, ha a feltárást nem a változtatás szándéka ösztönzi, ha az energiát a munkához nem a megismerés utáni javaslattevés lehetőségébe vetett hit adja. Horváth Dezső a Magyarország felfedezése sorozatban megjelent könyve ,A tizedik ember különös olvasatot ad, ha olvasójában benne motoszkál a Szabó Zoltán-i kérdés. Amit képviselni lehet tanyákkal, tanyán élő emberekkel kapcsolatosan, azt már Magyarországon mind képviselte valaki, sorsukat pedig időszakokra bonthatóan meghatározta a társadalomépítő szándék és a gazdasági szükségszerűség. A leradírozási szándékot — „Mezőgazdaságunk szocialista átszervezésével kapcsolatban megszűnt a tanyák létjogosultsága” — a türelem időszaka követte, majd a hetvenes évek eleje és vége között megtörtént váltás „hallgatólagos igyekezetté” formálta ezt a viszonyt: jobb, ha a tanyaiak maradnak. Mi áll e pálfordulások mögött? Ugyanolyan törvényszerűségek, mint az aprófalvakhoz való viszony változásai mögött. Amíg a gazdasági helyzet szükségszerűségeivel ki nem jelöli az irányokat, addig mód kínálkozik elmélkedni arról, nyújt-e a tanya a huszadik században kellő civilizációs és kulturális lehetőséget lakójának vagy sem. A téesz-szervezések időszakában, mert a tanyák útjában álltak a nagy tábláknak, lehetett hivatkozni arra, hogy a tanyai ember megérdemli, hogy emberibb körülmények között, ne tanyán, emberibb életet élhessen. Amióta újabb gazdasági számítások újra- gondoltatták a helyzetet, s nyilvánvalóvá vált, hogy a tanyai háztájira, az épp ott, épp úgy termelésre szüksége van a népgazdaságnak, alábbhagyott az emberi oldal hangsúlyozása. A tanyák hasznára, állami beruházások nélküli tiszta jövedelmet hozó tevékenységre a szerző mórahalmi adatokat közöl: Mórahalom 10 563 hízósertést adott egy év alatt a háztájiból a népgazdaságnak, az Állami Gazdaság ásotthalmi telepe évi 6000 hízót, miután 1970-ben a hizlaldát felépítették 50 millió forintért. Ha valaki tanyák melletti állásfoglalásnak tekintené a szerző ez összehasonlításból kínálkozó gondolatát, a szerző szándékától idegen és a könyv szellemétől eltérő következtetésre jutott volna. Horváth Dezső ugyanis úgy ír könyvet a Szeged környéki tanyavilágról, hogy abban a kérdésben, amiben évtizedeken át vélemények csaptak össze, nem foglal állást. Nem akarja sem éltetni, sem temetni a tanyákat. írói javaslattevése — ha tetszik — mindössze ennyi: emberek élnek tanyán. Ismerjük meg őket! A könyv szerkezete a szerző céljának rendelődik alá. Előbb tisztázza tanyákhoz való viszonyát, oldalakon keresztül véleményeket közöl a tanyákról, kialakulásukról közli a legfontosabbakat, majd a Jégeredés, a Tiltott házak, az Elaludt lámpások és a Motyogó fejezetek vaskos valóságanyaga után megismerhetjük atanya-könyv írásához elvivő rövid írásokat, hogy a jóslat nélkül című utolsó fejezet ismét a szerző viszonyát tisztázza a tanyai emberhez. Magyarországon minden tizedik ember tanyán él. Innen a könyv címe: A tizedik ember. De ha nem minden tizedik, hanem csak minden huszadik ember él is tanyán — ahogy a könyv zárófejezetében felmerül —, a szerzőt az adatok, a számok nem befolyásolják abban, hogy olvasója számára is fontossá tegye a tanyavilág megismerését. A Jégeredés című fejezet Csápenszki István és Négyökrű Antal visszaemlékezése a mezőgazdaság átszervezéséről, a téeszesítésről tanyai viszonyok között. Az egyikük átszervező volt, a másikuk a változtatás alanya. Más-más nézőpont; különféle magyarázata és megítélése a történteknek. A szerző ezt a megközelítést e fejezetben bevezeti, majd egész könyvén keresztül megtartja. Felkeresi és beszélteti a döntési helyzetben levőket, a végrehajtókat és a tanyai embereket. S a magyarországi tanyák sorsa e hármas nézőpontból tisztán-világosan kikerekedik. Amikor tanyai emberek a róluk hozott döntések végrehajtói, a szükség: a munkaalkalom megragadása csúfoló- dik a megtartás, az őrzés sokszázéves törvényével. A könyv e helyzetei mondanak el a tanyavilágról a legtöbbet, s a legmegrázóbbak is. Ezek érzékeltetik, hogy a tanyai ember érdekei védelmében soha nem tanult meg semmit. A tanyavilág, az érdekeiben azonos világ érdekei képviseletében soha nem rendelkezett szervezettel, mely érte lett volna, s mely polgárjogai gyakorlására megtaníthatta volna. Á tanyai ember szemében a feje fölött meghozott ítéletek sorsszerűek. 83
