Forrás, 1985 (17. évfolyam, 1-12. szám)
1985 / 12. szám - MŰVÉSZET - Zsellér Jenő: Az átlényegülés festője: beszélgetés Tóth Menyhért festőművészről Németh Lajos művészettörténésszel
ZSELLÉR JENŐ AZ ÁTLÉNYEGÜLÉS FESTŐJE Beszélgetés Tóth Menyhért festőművészről Németh Lajos művészettörténésszel — Professzor úr, mióta ismeri Tóth Menyhért művészetét? — Nehéz rá válaszolnom . .. Talán a tokaji művészié le pen találkoztam először Tóth Menyhérttel, és ott láttam néhány képét, amit akkor festett. De ez már nagyon régen volt, még a hatvanas évek legelején. Műveinek nagyobb részét a VI. kerületben, a Hazafias Népfront Budapesti Bizottságának székházában rendezett kiállításán láttam — úgy hiszem —az akkori évtized vége felé. Tulajdonképpen ott ismertem meg közelebbről művészetét. Addig inkább csak legenda volt számomra, egy érdekes figura, akiről tudtuk, hogy nagy tehetség. A művészek emlékezéseiből — többek között Kerényi Jenő is mesélt róla — inkább csak különc embernek ismerhettük meg. A vele folytatott tokaji beszélgetések azonban nagyon mély filozofikus gondolkodásról, kicsit gondolattorlódásról tanúskodtak. Jó, de néha fárasztó volt vele beszélgetni. Úgy vélem, így ismerhettük őt mindannyian . . . •— Véleménye szerint mennyiben adósa Tóth Menyhértnek a magyar művészettörténeti kutatás az életműve feldolgozásával? Hol látja helyét a kortárs magyar művészetben? — Nem hiszem, hogy adósa lenne. Természetesen, mint minden nagy alkotónak, nála is mindig új és új oldalról kell megközelíteni művészetét. Nem adósa a művészet- történet, mert amikor jelentkezett, vagy inkább, amikor barátai felfedeztették, attól kezdve mindig jó kritikát kapott, szeretettelfordultak hozzá, és szép kis esszék jelentek meg róla. Na most, egy ilyen hatalmas életmű mint az övé, amelyik mennyiségében is nagy, szinte elképzelhetetlen, hogy már a művész életében monografikusán fel- dolgozódjék. Ezt nehezítette volna még sajátos, fejlesztéses eljáráson alapuló munka- módszere is, ami nála konkrétan annyit jelentett, hogy képeiből jó néhányatvisszamenő- leg is alakítgatott, át- meg átfestett. Mint mondtam, a művészetéről szóló baráti esszék igen szépek voltak. így pl. az elsők között írt róla Solymár István, aki nagyon jelentősnek tartotta munkásságát. Kiállításainak sora, és az azokról megjelent kritikák mutatták, hogy művészetének volt értő szakmai közvéleménye is. Hogy hol van a helye? Az már bonyolultabb kérdés. Itt már szélesebb távlatban kell nézni művészetét, mert az első kritikákban és melléállásokban voltak olyan felhangok, amelyek túlzottan megalapozatlanul keresték a helyét. Nehéz — mint minden egyedi, szuverén világot teremtő művészt — beilleszteni egy fejlődésbe. Nagyon érződik, hogy ő a magyar kultúrából nőtt ki. Nemcsak tematikailag, hanem mindenben. Egész egyénisége és művészetének karaktere is ide kötődik. Iskolához nem tartozik, bár lehetne nála is kimutatni kapcsolódásokat, de ez egy következő lépés. Akkor, amikor az újkori magyar művészet struktúráját jobban látjuk, akkor lehet majd az ő helyét is pontosabban meghatározni. Jelenleg inkább az egyéni értékeivel, tehát nem annyira egy viszonylatrendszerbe ágyazottan, hanem egyéni kvalitásaival érzem én jó, állandó helyét a kortárs magyar képzőművészet élvonalában. — Milyen fontos csomópontokat vél felfedezni Tóth Menyhért m űvészetében a XX. századi magyar festészet irányzatait és fő vonulatait figyelembe véve? — Úgy érzem, akkor lett igazán nagy művész, amikor csakugyan egyénivé vált. 77
