Forrás, 1985 (17. évfolyam, 1-12. szám)
1985 / 12. szám - MŰVÉSZET - Sümegi György - Tóth Piroska: Egy délután Barcsay Jenőnél
MŰVÉSZET SÜMEGI GYÖRGY —TÓTH PIROSKA EGY DÉLUTÁN BARCSAY JENŐNÉL 1985. április 12-én pénteken délután négy órára beszéltük meg a Mesterrel, hogy fölmegyünk hozzá. Húga, Erzsiké enged be bennünket. Barcsay az ebéd utáni pihenőjét kénytelen megszakítani miattunk, de nem látszik bosszúsnak. Csupán csak azt szerettem volna megtudakolni a századdal egyidős mestertől, hogy a dunántúli Igalra hogyan és mikor került dolgozni. De ő belemelegedett a beszédbe, az emlékezésbe ezen túl is. Ha indulat lobbant át a szemén, összesú'rú'södött a redőzet homloka szép boltozatán. Egy galériára vivő lépcső melletti gyalult asztal körül ülünk. Az asztalon könyvek, fölül egy kicsi, kézbevaló Kosztolányi-kötet. A Magyar Mannheimer Gusztávtól vásárolt festőállványa üres, elárvult. A szembeni falon legutóbbi képeiből a feketék geometrikus költészetéből bújik össze néhány. A Köröndre nyíló nagy műteremablakok egyikén meglepő kép: Rózsa Sándor portréja — ahogy a Mester elmondta —: szamosújvári napokat, temetői sétákat, a szülőföld emlékeit idézi. * # * — Hogyan került sor arra, hogy Igáiban töltse a nyarát? 1927 telén jöttem haza Párizsból, ahol ösztöndíjjal tanultam, s az élművészettel próbáltam kapcsolatot teremteni. Itthon aztán a Képzőművészeti Főiskola grafikai osztályára járogattam be, azért is, mert mindig nagyon fáztam, nem volt tüzelőanyagom, a grafikán jó meleg volt. Meg persze kívántam is a kollégák: Aba Novák, Patkó Károly, Tarjáni Simkovics Jenő, Hincz meg mások társaságát. Aba Novák nagyon jó ember volt, nagy művésznek tartottam és tartom ma is. Egyszer megkérdezte tőlem, hol töltöm a nyaram. Nem tudom, nincs egy vasam sem — ezt válaszolhattam. Ő folytatta: mi a feleségemmel Igáiba megyünk. Dr. Baumgartner Sándor biztosít lakást. Én bizony velük tartottam. A lakás az iskolának egy terme volt — akkor már nem folyt tanítás. A feleség, Kató főzött, és nekem is jutott belőle. Kiváló, de nehéz ételeket csinált, pl. töltöttkáposztát. Patkó is nagyétvágyú volt, még Aba Nováknál is többet evett: akár 12—15 tölteléket! Ha meg szilvásgombóc volt, még ennél is több fogyott. A társaságnak nagyon örültem. Én Aba Novákkal és Kelemen Emillel laktam. A kollégáim stílusa már félig-meddig kialakult akkorra, az enyém még korántsem. Közvetlen kapcsolatban voltam még a természettel, de Párizs után lévén eléggé fölkavarva: nem találtam az egyéniségemet. Igazán ezért nem volt szerencsés, hogy egy ilyen nagy mester mellé jutottam, mint Aba Novák. Megzavart, mert a varázsa alá kerültem. De hiszem, mégis a jó hatás volt az erősebb, mert a becsületes munkára inspirált. Viszont akkor nekem a vidék meg a társaság hiába volt jó, a gyeplőt nem tud72
