Forrás, 1985 (17. évfolyam, 1-12. szám)

1985 / 12. szám - MŰHELY: 75 ÉVE SZÜLETETT ERDEI FERENC - Simon János - Verók István: Életképek Erdei Ferencről: adalékok Erdei Ferenc személyiségrajzához

Sétáik alkalmával Erdei kedvenc úticélja a város piaca volt, melyet az ország legizgalmasabb piacának tartott. A helyi kistermelők és kiskereskedők jóvoltából minden megtalálható volt, ami szemnek, szájnak, kéznek ingere. Vendéglátói fülében még most is visszacseng, amit a hatvanas években oly gyakran elmondott: „Itt van oz ország lelke kiterítve, bő a választék, alacsonyak az árak. Látjátok, most jól érzem magam!” Szeretett alkudni, főleg bicskákra. Ezeket nagyon kedvelte, és minden alkalommal vásárolt egy újat. Gyűjteményéből lakásán megforduló barátait ajándékozta meg. Ha több napos útra vidékre ment, mindig vitt magával egy bicskát. Egyik kedvenc kirándulóhelye a Kecskemét-hetényegyházi erdő volt, ahol táborozásait mindig főzéssel fejezte be. Hamar előkerült a szalonna, és faragta hozzá a nyársat.

Kedvenc étele a birkapörkölt volt, melyet mindig íze szerint készített. Olyan jól tudott főztjéről beszélni, hogy az ember még meg sem kóstolta, máris ízlett neki. Még könyvet is írt a főzésről.

Nagyszerű érzéke volt a borok megkülönböztetéséhez. A vásári borokat különösen szerette kóstolgatni, de vendégségben is először méregette, kortyolgatta, csak azután itta meg. Még borversenyre is hívták minősítőnek. Egyik kecskeméti vendégeskedése alkalmával régi barátja, Sántha György sörrel kínálta, mire ő felháborodottan szólt vissza: „Hallod-e, te már olyan szegény ember lettél, hogy nincsen jó borod se?” Minden kecskeméti vacsora után sétát kezdeményezett, melynek fő célja a zavartalan beszélgetés volt országos és helyi problémákról. Egyik ilyen séta alkalmával három vendéglátó barátjával egy nyári este a város főterén leültek egy padra. Ez nem sokkal 1956 után, valahogy '57 nyarán lehetett. Mindenki elmondta a maga véleményét, ki-ki a maga oldaláról és lényegében mindenkinek igaza volt. Amikor Tóth Lászlóra került a sor „ő úgy mondta el a magáét — emlékezett vissza Erdei —, feleletként a mi szavainkra, hogy utána mindnyájaan elhallgattunk, s nem vitatkoztunk többé. O ugyanis a legteljesebben világított rá a dolog lényegére: nem összefoglalt, nem nyilatkozott, nem szállt vitába, csak elmondta a maga gondolatait. Utána mindenki,magábaszállt, s én azon a nyári éjszakán jobban megértettem egy város lényegét, még jobban megszerettem, még jobban fájt, ami nem jól ment akkor, s egészen világos lett előttem, hogy én hogyan szólhatok hozzá a város dolgaihoz kívülről.”

A Katona József Társaság 1969 őszén Erdei Ferencet — Németh Lászlóval és Vásárhelyi Zoltánnal együtt — tiszteletbeli taggá választotta. Erdei vállalta is, hogy az erről szóló oklevél átadási ünnepségén felszólal, mintegy székfoglalót tart. Ám ígéretét nem tudta beváltani, betegsége hamarosan ágynak döntötte. Az 1971 tavaszára tervezett beiktatás halála miatt elmaradt. Nevét Kecskeméten egy tér, a Megyei Művelődési Központ és a Kertészeti Főiskola kollégiuma őrzi, munkáját és emlékét a város és az egész megye.

67