Forrás, 1985 (17. évfolyam, 1-12. szám)

1985 / 12. szám - MŰHELY: 75 ÉVE SZÜLETETT ERDEI FERENC - Simon János - Verók István: Életképek Erdei Ferencről: adalékok Erdei Ferenc személyiségrajzához

Közérzete a szabad levegőn volt a legjobb, nem bírt sokáig a négy fal között ülni. Igazán jól a természetben, a határban, az erdőben és a piacon érezte magát. Még rossz időben is azt mondta, menjünk ki, nézzük meg a szántást, a vetést, a növényvédelmet, a termést. Ha alkalma adódott, szívesen kapcsolódott kirándulásokon, természetjárásokon. A legapróbbnak tűnő kirándulás sem múlt el azonban anélkül, hogy ő valamit ne fedezett volna fel a maga számára. Igyekezett mindig tanulni, új tapasztalatokat begyűjteni.

Bács-Kiskun megyét nagyon szerette, 1953—1967-ig országgyűlési képviselője volt. Makó után Kecskemét volt legkedvesebb városa, melyet a Futóhomokban a paraszt- polgári fejlődés mintaképének tartott. Tisztelte a város vezetőit, akik a város egyszerű kistermelőjével együtt lélegeztek, együtt sírtak és nevettek, izgultak és örültek.

Mint országgyűlési képviselőt azok között kell említenünk, akik sokat tettek azért, hogy a politikát emberközelbe vigyék. Közeli kapcsolatot alakított ki választóival, szerette, ha tömég veszi őt körül és bátran, őszintén kérdeznek tőle. Egyetlen kérdést sem hagyott megválaszolatlanul, javaslatai akár szántóföldön, akár falusi vagy városi piacon közérthetőek, színesek és részletekbe menőek voltak.

Nehéz számbavenni, mennyi mindent tett Bács-Kiskun megyéért, és az is kevésbé ismert, hogy a mezőgazdaság kollektivizálásakor milyen szerepe volt a szakszövetkezeti forma elfogadtatásában. O kezdeményezte 1962-ben a szamóca fóliás termesztését. A paradicsomtermelőknek felhívta a figyelmét, hogy olyan fajtákat nemesítsenek, melyek géppel is betakaríthatok. A háztáji termelőket mindig biztatta, telepítsenek szőlőt, kajszit, válogassák ki a legjobb fajtákat, és nem szabad, hogy a fagy, vagy valamilyen betegség kedvüket szegje. Szorgalmazta a homoki csemegeszőlő nemesítését. Aktívan részt vett a nagyüzemi hagymatermesztés megvalósításában Hartán és Dunavecsén. A hagyma gyermekkorától kezdve kínja-öröme volt, így érthető, hogy vérévé, szívügyévé vált, pedig akkoriban többen aggályoskodtak, megkérdőjelezték, hogy sikerül-e, van-e értelme. Neki lett igaza, mert amikor később a makói hagyma fajtaproblémák miatt válságba került, akkor mindenkinek jó volt, hogy számíthattak Hartára és Dunavecsére.

Az alföldi termesztés nagy gondja volt a vízellátás. Intézkedéseivel segített az öntözés helyes tervezésében, kivitelezésében és elterjesztésében. Ő kezdeményezte a bajai Vízgazdálkodási Műszaki Főiskola megalapítását, Fájsz és Harta telepeinek létrehozását. A falvakat járva többször is hangsúlyozta, hogy lakói elmehetnek a városba szórakozni, de a vizet itt keli felhozni, utat itt kell építeni, itt kell termelni, családot alapítani, és itt fognak az emberek olyan gépekkel dolgozni, amelyek holnap többet érnek majd, mint ma az egész szövetkezet. Hangsúlyozta, hogy a falunak jelentős funkciója van, mindenképpen fejleszteni kell, ezért sokat kardoskodott.

Erdei Ferenc 1934-ben ismerte meg a népi írók egyik nagy mecénását, Tóth Lászlót, aki akkoriban a Kecskeméti Részvénynyomda igazgatója, majd 1945-től 1948-ig a város polgármestere volt. Erdei hozzáfűződő barátsága révén kötődött a hírős városhoz. Maga vallotta később, hogy ,,A kecskeméti piactéren . . . Tóth Lászlótól tanultam meg a Duna-Tisza közi homok-, szőlő-, gyümölcs és zöldségtermelés számos olyan titkát, amit mint makói hagymás, nem tudtam.” Kezdeti munkakapcsolatukat közös emberi értékeik, és a történelem forgószele sírig tartó barátsággá mélyítette. 1944 őszén Erdei Ferenc és felesége, Majláth Jolán Kecskeméten Tóth Lászlónál keresett menedéket. Tóth László tanácsai, „megnyugtató bölcsessége” segítette őket a kritikus helyzetben.

Erdei szűkebb kecskeméti barátai köréhez tartozott még Szabó Kálmán múzeumigazgató, Sántha György tanár, költő, Fehér Sándor tanácselnök-helyettes, Kocsis Pál szőlőnemesítő, Mészöly Gyula tudományos kutató, később Bognár Károly szőlész és Benei Sándor borász.

66