Forrás, 1985 (17. évfolyam, 1-12. szám)

1985 / 12. szám - MŰHELY: 75 ÉVE SZÜLETETT ERDEI FERENC - Simon János - Verók István: Életképek Erdei Ferencről: adalékok Erdei Ferenc személyiségrajzához

riban aláírásával egy körlevelet adott ki a házinyulak kötelező országos összeírásáról. Alig egy hónap múlva levelet hozott a posta Kiskunfélegyházáról a tanács akkori mező- gazdasági osztályának vezetőjétől. A levelet eltette emlékbe azzal, hogy ha majd nyugdíjas lesz, emlékiratában megjelenteti. Röviden csak ennyi állt benne: „Csak nézlek, nézlek, de hiába nézlek, nem való vagy te kubikos legénynek.” Ahogy ezt Erdei elmesélte, a hallgatóságból kitört a nevetés. Amikor pedig a levél íróját megnevezte, és az az ember felállt, hogy „itt vagyok”! —nagy tapsot kapott.

Erdei példái mindig és mindenki számára érthetőek voltak. Patetikus szavakat, idegen kifejezéseket nem használt. Igyekezett a dolgokat a maga módján, racionálisan megközelíteni, azokat mindig nevén nevezte. Nem szeretett mellébeszélni. Lényeglátása bámulatos volt. Minden értekezlet végén úgy tudta summázni annak tartalmát, hogy a résztvevők csak akkor, az értekező végén jöttek rá, hogy milyen tartalmas összejövetelen vettek részt.

Agya a rendszerre volt beállítva, kitűnően tudott rendszerezni. Mindegy mihez fogott hozzá, már kereste is, hogyan lehetne rendet teremteni, legyen az termelés, vadászat, szőlő, vagy makói hagyma.

A tartalom, a lényeg, az ember érdekelte, és kevésbé a forma, a külsőség, amitől mindig igyekezett szabadulni.

Nagy izgalmat váltott ki a Kecskeméti Szőlészeti Kutató Intézetben, amikor 1952 nyarán letelefonáltak a Földművelésügyi Minisztériumból, hogy jön a miniszter holnap. Nagy kapkodás, futkározás lett erre, hiszen az intézet dolgozói azt sem tudták, mit akarhat tőlük, ráadásul olyan gyorsan jön, hogy fogadására előkészülni sem tudtak. Másnap aztán annál nagyobb volt a meglepetés, amikor Erdei Ferenc egyszál maga érkezett sofőrjével, a minisztériumból senki nem kísérte és nem ment először az első titkárhoz tisztelegni, ahogy ezt várták. Az ilyen megjelenés nála nem pusztán külsőség volt, hanem valódi tartalmat fejezett ki. Nem a protokollért jött, nem üres formalitásokra volt kíváncsi, hanem konkrét célja volt: dolgozni jött, a kutatási eredményekkel akart megismerkedni.

A hatékonyság és a tényszerűség igénye munkatársaival szemben is megvolt. Beosztottai egyik legnagyobb emberi értékének azt tartották, hogy soha nem kívánt maga köré szolgákat. A szolgai alázattal terhelt, béklyózott emberek tekintete neki mindig keserűséget okozott. Nem kockákkal akart dolgozni, hanem munkatársakkal, egyenrangú partnerekkel.

Mellette nem léteztek bólintó fórumok. Minden résztvevőtől véleményt kért, a protokollt mellőzve, — hiszen szenvedett tőle —, és elsődleges dolga volt mindig ennek megszüntetése. Valósággal igényelte az övétől eltérő nézeteket és azok ütköztetését saját véleményével, egyfelől mert így sok újat tanult, másfelől pedig így edzette észjárását. Erdei azon főnökök közé tartozott, akiket beosztottjaik példaképül tekinthettek.

Gondolkodása és egész élete munkaközpontú volt. Ügyelt a precizitásra, a pontosságra, még arra is külön vigyázott, hogy írását más is el tudja olvasni, hogy betűinek rendezettsége legyen, így abból is külön következtetni lehessen gondolatának tiszta szerkezetére. A rend igénye nemcsak mun kájában, de életvitelében is benne volt.

Gyermekkorától kezdve koránkelő ember volt, s ezt a szokását mindvégig megtartotta. Ébredéskor átgondolta, mit kell tennie aznap, aztán végignézett magán, ügyelve arra, hogy a ruhája, haja rendben legyen. Az emberek előtt mindig tiszta cipőben jelent meg. Öltözködésére nem sokat adott, — amennyiben az öltözködés divatosságot és választékosságot jelentett, — de arra igényes volt, hogy ami rajta van, az mindig rendes és tiszta legyen. Ruházatával soha nem volt kirívó. Kalap nélkül, zakóban járt, de szerette a kabátot ledobni, és ha tehette a nyakkendőtől is megszabadult.

65