Forrás, 1985 (17. évfolyam, 1-12. szám)

1985 / 12. szám - MŰHELY: 75 ÉVE SZÜLETETT ERDEI FERENC - Simon János - Verók István: Életképek Erdei Ferencről: adalékok Erdei Ferenc személyiségrajzához

Tudta, hogyan lehet feloldani az idegenek bizalmatlanságát. Szociográfiai munkája során, anyaggyűjtéskor, egy alkalommal egy Kecel környéki lepusztult kis tanyában járt. A tanya idős gazdája bizalmatlanul fogadta, még a kaput is alig akarta kinyitni. Erdei olyan stílusban kezdett vele beszélni, hogy hallgatója perceken belül felfogta, itt olyan ember kérdezi, aki ért a paraszti dolgokhoz. Nem egy városi akárki jött hozzá, aki valamilyen furcsaságot keres a paraszti életben, hanem aki mindennek tudja a helyét, a rendeltetését, ami a szobában, az udvarban, az istállóban, meg a szerszámos kamrában van. Nem azért kérdezte meg, hogy mire való, hogy csak rácsodálkozzon, hanem pl. mert ez neki idegen, ő egy másik változatát ismeri ennek a szerszámnak, vagy ennek az életmódnak. Ha juhászhoz ment, mindig tudta, hogy neki a legfontosabb „szerszáma” a kutyája és a beszélgetést ott kell kezdeni.

Miniszter korában is kocsijával sokszor megállt az országúton egy ismeretlen földműves láttán, érdeklődött körülményeiről, terveiről, közérzetéről. Tanyán a fáradt lucernavágó parasztembernek megkalapálta a kaszáját, ha valaki kételkedett szavában, megmutatta neki, hogy ő hogyan szokott tarlózni, palántázni, vagy kaszálni.

Találkozásait mindig úgy szerette megoldani, hogy ne érezzék tehernek az ő nagy tudását, jelenléte ne keltsen környezetében viszolygást. Felkészült, olvasott ember volt, és stílusával minden társaságban meg tudta találni azt a hangot, azt a viselkedési formát, melytől mindenki úgy érezte: ez az én emberem. Egyszerű emberek társaságában mindig azt kereste, ami a tudományt összeköti a gyakorlati élettel, az életismerettel. Ezek az emberi kapcsolatok mindig más, új utakat kerestek az ő tudós agyának is, hogyan viselkedjen azokkal az emberekkel, akikhez megy.

Majdnem mindenki ismerte, tudása, vagy pozíciója miatt tisztelte, ezért is ügyelt különösen arra, hogy soha ne nőjön a társaság fölé, hanem inkább belé. Ez nála nem leereszkedés volt, inkább egyfajta emberi tisztesség. Megvolt a képessége, hogy beolvadjon minden társaságba, mert mindig ráérzett annak stílusára, bele tudott helyezkedni gondolatvilágukba — még a legegyszerűbb emberekébe is. Hallatlan nagy beszélőképességével mindig nagy hatást gyakorolt hallgatóságára. A dolgokat mindig mélyreható elemzéssel, de sohasem sértő módon igyekezett helyretenni.

Oktalanul nem szított ellentéteket. Stílusán érezni lehetett, hogy buzdítani akar, bátorított arra, hogy partnere a lehető legőszintébben beszéljen vele, és még olyat is mondjon el, amit nem is akart.

A hatvanas évek végén részt vett a várnai Szociológiai Világkongresszuson. Személyisége az őt elkísérő fiatal tolmácsban kitörölhetetlen emléket hagyott. Erdei nagy tekintélyű tudós és politikus volt kísérője szemében is, de magánbeszélgetéseik alkalmával őszinteségével, emberi közvetlenségével annyira feledtetni tudta ezt, hogy a tolmács gyakran úgy érezte, legjobb barátja ül mellette, akivel mindenről őszintén beszélgethet. Az akkori tolmácsból azóta a magyar társadalomtudományi élet egyik közismert személyisége lett, aki azonban máig sem találkozott olyan nagy tekintélyű emberrel, akinek emberi arca ennyire feledtetni tudta hírét, rangját, pozícióját.

Ha vele szembehelyezkedett valaki, megtalálta a módját, hogy ellentéteiket vita során tisztázzák. Felvette a harcot, oktatott, tanított, nevelt és közben ő is mindig tanult. Vitában mindenfajta partnert elismert. A másik nézeteit belsőleg is megismerni akaró vitatkozó típus volt, akinek megkülönböztetési kategóriája csak kettő létezett: emberi és embertelen. Ha tévedett, belátta. Ezt a jó tulajdonságát élete végéig következetesen megtartotta. Mások igazát elfogadta, hiszen nem volt benne a buta emberek kivagyisága.

1967-ben, mint az új gazdasági mechanizmus egyik kidolgozója Kiskunfélegyházán nagyobb hallgatóság előtt előadást tartott a reformokról. A direktirányítás példájaként mesélt egy történetet még 1951-ből, földművelésügyi miniszter korából. Akko64