Forrás, 1985 (17. évfolyam, 1-12. szám)
1985 / 12. szám - MŰHELY: 75 ÉVE SZÜLETETT ERDEI FERENC - Simon János - Verók István: Életképek Erdei Ferencről: adalékok Erdei Ferenc személyiségrajzához
MŰHELY 75 éve született Erdei Ferenc SIMON JÁNOS — VERŐK ISTVÁN ÉLETKÉPEK ERDEI FERENCRŐL (Adalékok Erdei Ferenc személyiségrajzához) Az ifjú Erdei Ferenc a paraszti sors változatának három ol/an zsákutcájával ismerkedett meg, mely őt személyiségének és életcéljának kiforrásában döntően befolyásolta. Az egyik a szülői háznál érte, a másik a katonaságnál, a harmadik pályakezdésénél. A szülői házba anyja és apja egymástól eltérő értékrendet hozott magával, melynek feszítő erejét Erdei Ferenc sokáig érezte. Anyai ágon ott volt a középgazdák konzervatív szemlélete, kisemberi megrekedtsége. Apai ágon a nagy szakértelemmel hagymatermesztő kisparasztok lassú felemelkedését láthatta, ahol keveredett a szakszerűség és a félproletár jelleg a kisvállalkozással. Csakhogy a hagymásparaszti szülők életmódja — szakmájuk jellegénél, kereskedelemmel való kapcsolatuknál, a kockázat állandó jelenléténél fogva — különös arculatot kölcsönzött ennek a rétegnek. Apai ágon a zaklatott életvitel, állandó feszültség és anyai ágona konzervatív középgazdag kisemberi- tehetetlensége konfrontálódott benne. Erdei számára korán nyilvánvalóvá vált, hogy a földművelők polgárosodása a paraszti életmódból való kilépést jelentette. Erdei azt tapasztalta környezetében, hogy a parasztság indulatvilága, érzelmei és kavarodó értékei megnehezítik polgárosodását. A paraszti sors változásának másik zsákutcáját a katonaságnál tapasztalta. Meghason- lást váltott ki benne, hogy tanult ember lévén karpaszományosi rangban jogot nyert a tisztek tegezésére, ugyanakkor elszakadt a közlegényektől, azoktól az egyszerű emberektől, akikben ő is gyökerezett. Újabb nagy választás előtt állt az egyetem elvégzése után. Tanárai, diáktársai hamar felismerték a hagymatermesztő egyetemista rendkívüli képességeit, eleven észjárását, analizáló, rendszerező és kombinatív készségét. Környezete óriási távlatokat látott előtte a jogászi pályán, nagy karriert jósolt a hivatali ranglétrán. Ám a diák egyetemista korában is magában hordozta a parasztértelmiségivé válás minden vajúdó jegyét; így a paraszti létből való kilábalás belső kényszerűségét, annak minden indulatával és kínlódásával. Származása, képességei és korának társadalmi környezete adta lehetőség életválasztásra kényszerítette. Ő az előbbit vállalta. Mindez önvizsgálatra ösztönözte, saját helyének, osztályának és társadalmának mélyebb megismerésére késztette. Ebben a szellemben vetette el önmaga előmenetelét, ami — egy nagy elme számára — idegen társadalmi környezetben parciális életcélnak minősült. Helyette vállalta osztálya, a parasztság felemelésének történelmi küldetését. Ettől kezdve tudós alapossággal kutatta környezetét, s kereste az életcéljának megfelelő közéleti tevékenység lehetőségeit. Európa ezen fertályán egy osztály felemelkedését célul tűző parasztértelmiséginek Köszönetünket fejezzük ki az alábbi adatközlőknek: Farkas Józsefnek, Bognár Károlynak, Fehér Sándornak, Márkus Istvánnak, Szegedi Sándornak, Csordás Mihálynak, Márton Jánosnak, Heltai Nándornak, Körösi Ilonának, Varga Mihálynak, Bánéi Sándornak, Romány Pálnak, Ágh Attilának, id. Simon Jánosnak, Király Lászlónak és Daák Zoltánnak. (A szerzők) 62
