Forrás, 1985 (17. évfolyam, 1-12. szám)
1985 / 12. szám - VALÓ VILÁG - Szarvas Zsuzsa: Tárgyak és emberek: a háztartás tárgyainak funkcióváltozása és használatuk helyének alakulása Szeremlén
SZARVAS ZSUZSA TÁRGYAK ÉS EMBEREK A háztartás tárgyainak funkcióváltozása és használatuk helyének alakulása Szeremlén Napjainkban egyre több tudományterület foglalkozik életmódkutatással. A néprajz is. Hogyan lehet néprajzi módszerrel, az anyagi kultúra tárgyainak világán keresztül magára az életmódra, annak változására, alakulására adatokat gyűjteni? Szeremlei kutatásaim során arra törekedtem, hogy a tárgyakat életre keltsem, környezetükben vizsgáljam, így ők maguk beszéljenek saját sorsukon keresztül használóik életéről kultúrájáról, s mindezek változásairól. Szeremle a Duna egyik holtága, a Sugovica mellett fekszik. A honfoglalás óta kon- tinuus népességű, korán reformátussá vált település. Lakosságának megélhetésében rendkívül nagy szerep jutott a vadászatnak és a halászatnak, valamint a különféle erdei munkáknak. A község népessége a múlt század óta erőteljesen lecsökkent. Különösen századunk első évtizedeiben lett szembetűnő a lakosság számának visszaesése. Ennek oka részben az első világháború, részben pedig a református lakosság egykézése volt. Ezzel egyidőben — ennek a folyamatnak a következményeként is — kezdődött meg a katolikus népesség bevándorlása. Ma már a két felekezet aránya hasonló. Szeremle a Kalocsai Sárköz legdélebbi helysége. Néprajzi sajátosságait tekintve a Tolna megyei Sárköz falvaihoz áll közel. Szeremlét csak a szomszédos várossal, Bajával kötötte össze járható út. A többi környező településektől szinte teljesen elzáródott. Ezért a község sokáig — néha nagy nehézségek árán is — teljesen önellátó volt, a külvilággal való összeköttetését csak Baja jelentette. Ez a szoros kapcsolat máig megmaradt, a település lakosságának nagy hányada a városban keresett munkát. * * * A vizsgálat során különválasztottam a háztartásokban meglevő és a ma már nem használt eszközöket. Kerestem az eredeti szerepkört betöltő, az új funkcióba lépett, a használaton kívül került és a több funkció egyidejű betöltésére alkalmas tárgyakat. A háztartások egészét tekintve messze legmagasabb azoknak az eszközöknek a száma, amelyek használatuk ideje alatt végig egy funkciót töltöttek be. Ez az arány a meglévőket és a már eltűnteket figyelembe véve valamennyi — általam vizsgált — családnál meghaladja a 60%-ot. Úgy tűnik, hogy az egyfunkciós és eredeti szerepkört ellátó eszközök számának nagyságrendje a jelenlegi vagyoni helyzettel és az életformával áll összefüggésben. Az ilyen tárgyak magas aránya a háztartás modernségére is utal. 70— 80% között mozog a változatlan funkciójú eszközök száma a módosabb családoknál és különösen azokban a háztartásokban, ahol a fiatalabb generáció együtt él az idősebbel, s a fiatalok egyfajta modernebb háztartásvitel támogatói és elősegítői. Némileg kevesebb, 60—70% körüli az arány a szerényebb anyagi körülmények között élőknél, s az idősebb nemzedék azon tagjainál, akik egyedül, tehát nem gyermekeikkel élnek, háztartásuk valamivel konzervatívabb, tárgyaik hosszabb életűek, így alkalmasabbak a változásra. 57
