Forrás, 1985 (17. évfolyam, 1-12. szám)
1985 / 12. szám - VALÓ VILÁG - Adamik Mária: Megtart vagy fogva tart
ha akar, legyen értelmiségi és a szülő adja neki a pénzt, ha itt marad, akkor meg is kapja . . . Dabas gazdagabb, de ott inkább a gyümölcsből. Nincs szórakozási lehetőség, művelődési ház, semmi. Itt volt ez a Kakukk is, disco volt meg minden, most már semmi. Esetleg úgy, hogy vannak KISZ-alapszervezetek, s egy-egy buli. Van pedagógus alapszerv is, de azonkívül, hogy néha elmegyünk kirándulni vagy egy-egy buli, de azok is nagyon szegényesek, igen, hát nincs férfi, hát hol lenne. Akármelyik iskolába elmegyek, ugyanez a helyzet, ez az országos helyzet. Itt nálunk is van 15—20 férfi, idősebbek, nősek. Fiatal mérnök-félék biztosan vannak, de nincs kapcsolat a fiatal értelmiségiek között sem, illetve nem tudom, hogy vállalatok között mennyire, de hogy ebből a pedagógusok kimaradnak, az világos. Most az iskola alatt csinálni szeretnénk egy klubot, ott előadásokat tartani, s minden értelmiségit behívni .. de hát ez még távoli jövő.. Nem, nem én vagyok, aki fogja magát és beül az autójába, ezt a gyerekek közül sok viszont megteheti. Most nő itt fel egy olyan generáció, akik a pénzesebb réteghez tartoznak, beülnek a kis Fiatba és kész ... Most egy új mozis van, óraadó tanár nálunk, kezd érdekesebb dolgokat szervezni, pedagógusokat bevonni . . . Olyan filmeket hoz le, ami fogja az embereket, ilyen szexológiai akármiket, . . . igen, például egy olasz film most . . . igen a XX. század . . . így próbálja elérni, hogy ne csak a cigányok menjenek. Én se járok szívesen, annyira rosszul lehet hallani, a műv. házban pedig egy Korda-est jelenti a maximumot. Minden barátnőm Kecskeméten van, oda megyek be, nem is szórakozni, csak más arcokat látni. Ráadásul hazamegyek, tanulok, s így múlnak az évek, és el is múlnak. És minden olyan fiatal, aki hozzám hasonlóan él, annak mindnek így múlik el. A dabasi barátaim elmentek ide-oda, itt maradtam egyedül egész addig, míg nem kezdtem el dolgozni, s nem szereztem barátokat, de ők is pedagógusok, azonos cipőben járnak. Az meg, hogy bejárok Bajára, semmit sem jelent, tanulni megyek meg vizsgázni. A mostani gimnazisták is mit csinálnak itt? Ők majd elmennek végleg egyszer . . .” 56
