Forrás, 1985 (17. évfolyam, 1-12. szám)
1985 / 12. szám - VALÓ VILÁG - Adamik Mária: Megtart vagy fogva tart
— agyerek érettségire Zsigulit akkor kap, ha valamilyen módon eleget tesz a szülők vallásossággal kapcsolatos elvárásainak. — a mostani életforma — emberi, kulturális szempontból — rosszabb, mint a hetvenes éveké, — régen fontosnak tartották a szülők, hogy agyerek rendes legyen. Az ment emberszámba, aki tanult az iskolában. Most a felsőtagozatosoknak az számít, hogy hány ruhája, aranygyűrűje, magnója van, alsósoknál Adidas melegítők, New York-i hótaposó csizma . . . — a hajtás miatt a családok szétomlóban vannak, a gyereket nem fogják otthon, nincs rá idő, a leggazdagabbak bandáznak, cigi, ital . . . — itt pénze lehet akárkinek, hatalma egy-két embernek . . . — itt volt olyan orvos, aki másutt kocsisnak sem lett volna jó, már rég agyonütötték volna . .. — ötvenhat körül lecsukottak közül most milliomosok is vannak, rázza a rongyot, pedig restellnie kellene magát, az én szülőfalumba nem jött vissza az ilyen, — itt nem szólnak meg egy férfit azért, ha iszik nagyon, ez bocsánatos bűn . . . — akinek van hova hazajönnie, nagyon meggondolja, hogy elmenjen-e, — igazán jó szakember nem jön ide, hanem jobb vállalatokhoz megy, — sok embert a családi körülményei tartanak itt, egy együtt érettségiző társaságból fele van itthon, a diplomások közül pedig egyetlen kivétellel (a beszélő) senki, — szó sincs a „falu” megtartó erejéről, csak a család megnövekedett — gazdasági — megtartó erejéről beszélhetünk, hiszen legtöbben úgy építenek, hogy nemcsak a gyereküknek, hanem majd annak a gyerekeinek is, — a fő tendencia az, hogy a tanyákról bejönnek ide, innen meg a városba megy, ak1 eheti és akarja . . . Huszonhárom éves tanítónő: „Ide meg azért jöttem vissza, először is itt nőttem fel, Dabason érettségiztem, jelentkeztem főiskolára, de nem vettek fel. Tulajdonképpen el tudtak volna a szüleim tartani, ha nappalin végzem. Mivel itt dolgozik keresztanyám, keresztapám, ők is pedagógusok, úgy gondoltam eljövök ide dolgozni képesítés nélkül. Most végzem levelezőn Baján a főiskolát, most vagyok másodéves. Azt nem tudom, itt maradok-e, de valószínűleg. Azonkívül, hogy én itt mindenkit ismerek és végigmegyek az utcán és jó végigmenni, azonkívül túlságosan sok ösztönző erő nincs. Azt nem zárom ki, hogy nem megyek e később, de több mint valószínű, hogy nem. Abból a szempontból viszont, hogy nem vagyok férjnél és valószínű — azt hiszem — hogy sokáig még nem is leszek, de nem azért, mert nem akarok . . . többek között ez az átka a falunak és minden falunak. Azok az emberek, akik elmennek gimnáziumba, egyet tudnak, azt, hogy faluban nem élnek, nem akarnak élni. Legtöbb így gondolkodik. Aztán elmennekfőiskolára, egyetemre és nem nagyon jönnek vissza. Hacsak nem úgy, hogy itt kap lakást vagy hamarabb kap lakást és a férjnek is esetleg, ha férjhez megy, itt lesz állása, csak ilyen megfontolásból jönnek vissza a fiatalok. A Dabasra járó lajosmizseiek visszajöttek többnyire érettségivel, utána szakmát tanultak. Visszajött kozmetikusként, valamelyik vállalathoz gépírónőként. Itt maradnak, mert megélhetési lehetőségük még mindig jobb, mint a városban, itt tud termelni, libázik, kacsázik, amire én azt hiszem sosem leszek képes. Akinek diplomája lesz. az is elmegy ... libázni. Ha én egy olyan családból indultam volna, amelyiknek megélhetése a mezőgazdeság és gazdag parasztok lennénk, amiből itt a környéken elég sok van — az ilyenek úgy gondolkodnak,! hogy legyen meg az érettségije, mert az kell, de utána pénzt keres, vagy 55
