Forrás, 1985 (17. évfolyam, 1-12. szám)
1985 / 12. szám - VALÓ VILÁG - Adamik Mária: Megtart vagy fogva tart
az ossz gyerekszámot csökkenti az a másutt is ismert jelenség, hogy a házasságok is kisebb számban köttetnek. A megkérdezettek 70%-a tervez 2 gyereket. 3 gyereket 4—5% szeretne, közöttük azonban sok a rossz körülmények között élő házaspár. 8—10% 1 gyermek mellett döntött. A fennmaradó százalékot kitevők a két szélsőséget jelentik: gyereket egyáltalán nem vállalókat, és azokat a már kifejezetten „lumpen” családokat, akik nem terveznek, hanem szaporodnak — azaz 3-nál jóval több gyerek várható — az egyébként is rossz körülmények mellé. Állítja, hogy a gondok az iskolában kezdődnek, ahol mindeddig nem sikerült a gyerekekre szabottan megoldani a családi és szexuális nevelést. A főorvos önként tartott a 8. osztályosoknak egy 10 órás előadássorozatot, ez azonban elszigetelten, illetve folytatás nélkül csak részmegoldás lehet. Ennek csak egyetlen és konkrét jele, hogy a megnyugtatónál még mindig magasabb a 20 év alatti abortuszra kényszerülő lányok száma, főleg úgy, ha számítani kell arra is, hogy a lányok többsége nem itt a szülőfalujában, hanem a városban fekszik be a kórházba. Az „anyagias szemlélet”-ből persze nem következik kézenfekvő módon a kevesebb gyerek: „kifelé teljesítés”, az emberi kapcsolatok zűrzavarai legalább annyira hatékony születés-csökkentő mozzanatok — s messzebb tájakon is —, mint maga a pénz. Valamit visz a gáz A párttitkár—kellemes bizakodással elmélkedve Lajosmizse jövőjén — szívesen nyúl vissza példákért és a párhuzam kedvéért a hatvanas évekre. Akkoriban volt ő KISZ- vezetőségi tag, s azt mondja, akkoriban voltak olyan fiatalok, akiknek az volt a szórakozása, hogy másokat szórakoztattak. „Úgy csináltuk, hogy szórakozva dobtuk be a politikánkat, úgy, hogy észre sem vették! Ma nincs, aki vállalná ezt, feláldozná magát másokért. A függetlenített KISZ-titkár? Ennyi pénzért?” Ahogyan észrevétlenül múlhatott el az utóbbi egy-két évtized, éppoly észrevétlen ugrik két évtizedet gondolkodásmódja a múltból a jelen valóságába két mondat között. Kölcsönösen alkalmas időpontot kerestünk beszélgetésre a mizsei függetlenített KISZ-titkárral. Udvariassága mögött húzódozást éreztem. Utóbb szó is esik erről: új ember, keveset tud még arról, ami felől érdeklődöm. Mégis beszélgettünk a KISZ közösségi, kulturális életet szervező-tervező munkájáról. Közös erőfeszítésünk ellenére lassan telik a zsák, a KISZ-titkár maga is bizonytalan, hogyan lehet ez majd mutatósabb egy-két év múlva. Az a biztos esély adható meg, hogy kevesebb szempillarezdüléssel, gördülékenyen használt nyelvi fordulatokkal hallgathatnánk már egy év múlva ugyanezt. Jó a kapcsolat a művelődési ház vezetőjével, az éves programjukat kézhez kapja minden alapszervezet. A műv. ház-igazgató segít meghívni előadókat, ha az alapszervezetek igénylik. Tavaly volt 70—80 mozibérlet, most inkább kihelyezett vetítésekkel próbálkoznak. A színházat KISZ-bizottsági szinten nem propagálják, de tud olyan alapszervezetről, akiknek valamelyik pesti színházba bérletük volt. Számba vesszük még a különféle klubokat: a megszűnt Új Tükör-klubot, a gyalogosan elérhetetlen mizsei tanya klubot, amely farsangi bálját hirdeti is a helyi kulturális eseményeket közlő plakáton, az ÁFÉSZ-klubot, amely ugyan most személyi gondokkal küzd, de sikeres discorendez52
