Forrás, 1985 (17. évfolyam, 1-12. szám)
1985 / 12. szám - VALÓ VILÁG - Adamik Mária: Megtart vagy fogva tart
N épegészségügy? A nagyközség egészségügyi ellátását 5 körzeti orvos, 3 fogorvos, 1 gyermekorvos végzi. A lélekszámhoz képest nem látszik túl soknak. Kecskemét közelsége azonban azt jelenti, hogy minden igényesebb orvosi ellátásért a városba is mehetnek a mizseiek — mentesítve ezzel a helyi orvosokat. Az egészségházon kívül van még egy olyan egészségügyi „szolgáltatás”, amiről érdemes szólni, előrebocsátva, hogy ma már létében veszélyeztetett „szolgáltatás”-ról van szó. Másrészt nem a mai Lajosmizse vívmányaként, hanem — bár támogatva — még egyszemélyes vállalkozásként létezik és nyújt itt bizonyos biztonságot másfél évtizede. A lajosmizsei szülőotthonról van szó, a „vállalkozó” Dr. Pólik József főorvos, aki természetesen nem gazdasági értelemben vállalkozó, — inkább egy felismert feladatot vállalt magára. Olyan komplex nőgyógyászati szakellátást alakított ki itt helyben, amely a szülésen, terhességmegszakításon kívül magába foglalja a folyamatos, preventív célzatú terhesgondozást, szűréseket, születésszabályozást; a fogamzásgátlással, családtervezéssel kapcsolatos felvilágosító munkát. Eredményeiről szakmai kongresszusokon és publikációkban számolt be. Az itteni szülések biztonságát firtatom, mondván, mégis csak kis szülőotthon ez. A szülés előtti folyamat figyelemmel kísérésének fontosságáról beszél, ennek lényege az, amit egy publikációját követő szerkesztőségi összefoglalóból emelek most ki: „A korszerű-kiterjesztett terhesgondozással már szülés előtt, megindult szüléseknél a folyamatos szülésészleléssel... kiszűrhetők azok a patológiás szülések, amelyek csak nagyobb szülészeti osztályokon vezethetők le biztonságosan.” Elfogadom, akkor is, ha tudom, hogy a szülőotthon szülésre való igénybevétele „rétegspecifkus”. Kezdetben túlnyomóan, cigány-szülőotthon volt. 6—7—8 gyerek után szültek, vetéltek, kapartattak. A főorvos felismerte, hogy a cigányság felkapaszkodását a nagy gyermekszám is akadályozza. Amennyit tehetett, megtett. Akiket meggyőzött a családtervezés jelentőségéről, a fogamzásgátlás szükségességéről, azoknak, terhességmegszakítás alkalmával egyúttal felhelyeztéka „Szontágh IUD” hurkot. Ezek a cigány nők ma nem szülnek több gyereket, mint általában a mizsei asszonyok. Módszerét sikerrel alkalmazta széles körben immár szociológiai igényű megfigyelések, és folyamatos kontroll mellett. „Gondozási területén (20 000 lélekszám) az IUD alkalmazása óta öt év alatt a művi terhességmegszakítások száma mintegy egyharmadára csökkent” — olvasom. (Magyar Nőorvosok Lapja 41. 1978.) A koraszülések száma is csökkent. Az országos átlag 10%-a helyett 6,4%. Bármely gyanús jelre befektetheti ide a kismamát. 1971-től a tüdőszűréssel összekapcsolva nőgyógyászati rákszűrést végez. Egy hónap alatt — főleg 30 év körüli nőket vizsgálva —1600 szűrésből több rák előtti állapotot fedezett fel. Később szinte 100%-ossá vált a szűrtek aránya, ma 3200 nő áll a szűrések alapján gondozás alatt, az 1200 lUD-felhelyezés után pedig kb. 800 nőt gondoznak itt. Ezért nem lenne szabad ezt a szülőotthont bezárni — még ha ezzel a városi kórház kihasználtsága növekedne is — hiszen ez az ellátás a valódi népegészségügyet szolgálja. Kecskemétre már nem járna be ennyi asszony, itt viszont ez a munka nem végezhető el a szülőotthoni háttér nélkül. A főorvos fejből mondja a lajosmizsei fiatal házasok körében, családvédelmi tanácsadáson végzett felmérésének eredményeit. Demográfiai visszaesés itt is várható, okát az anyagias szemlélet uralkodóvá válásában látja. A családonkénti gyerekvállalás adatainak arányain ugyan nem változtat, de 51
