Forrás, 1985 (17. évfolyam, 1-12. szám)
1985 / 12. szám - VALÓ VILÁG - Andrassew Iván - Pál János: Prolilét-ra: részlet
Aztán egy másik helyre mentünk. Három lánnyal dolgozgattam. Ők húzogatták, nekem kellett összekötöznöm. Rettentően imponált a lányoknak, hogy én egész nap nem ettem. És mégis bírtam. Ez erőt adott a koplaláshoz. Ugye, mégiscsak lányok voltak. Az öreganyám bepakolta a kaját. Eleinte haza is vittem. Nagyon szidott. — MEG AKARSZ DÖGLENI?! Otthon legyél beteg, ne itt nálam! Akkor egyszerűsítettem: eldobtam, amit pakolt. Nem volt veszekedés, az öreganyám is megnyugodott. Titkon méregettem magam egy mázsán. Nem volt pontos, de akkor is: majdnem húsz kilót lefogytam. Hazajöttem. Nem ismert meg senki. Állítólag azért, mert megnőttem. Vili. Nem azért, mert négy kölyköm van, de nagyjából nekünk találták ki a szakszervezeti beutalókat. Vagyunk a környéken vagy hetvenen. Én nem emlékszem, hogy tőlünk, családostól valaki is elment volna nyaralni. Egyetlen-egy kollegám, vagy hat-hét évvel ezelőtt kapott egy beutalót a gyerekével, mert akkor építették a partot a vállalat balatoni üdülőjénél. Ezért valamelyik fényes tekintetű visszaadta: jó lesz a proliknak. Ugye ő mégsem mehet vonattal fürödni. Ezen kívül akadt két-három olyan közöttünk, aki felelős beosztású mandrókkal együtt volt inas. Ez elég alap egy beutalóra. Az egyik kapek meg kapott a haverjától egy olyan beutalót, amivel az NDK-ban nyaralhatott a gyerekével. De ez a közpolgárra nem vonatkozik. Soha nem kapja meg. Bármennyire is szeretné vagy akarja. Azelőtt, amíg a KISZ felkészítő táborába nem mentem le — hivatalból — azt se tudtam, merre van a vállalati üdülő. Elbeszélgettem a gondnokkal. „Hát ilyen elvtárs meg olyan elvtárs ...” Név szerint fölsorolt nekem harmincat. — Hát tavaly, amikor itt voltak... hoó, de tavalyelőtt meg még jobb volt!” — Három éve hogy berúgtak! Tavaly, előtte, három éve? Hát hogy a bánatba? Szépen sorban jönnek a mandrók? Be van osztva végig. Mutogatni való hülyének néztek, amikor a szakszervezeti bizottságon azt mondtam, hogy én egy javaslatot szeretnék tenni, mint szakszervezeti tag. — Na tessék, adja elő! — írják ki a beutalókat! De ne azt, ami maradt, hanem az eredeti listát. És azt ne egy ember ossza el. Mert ami az osztás után megmarad, nem kell senkinek, azt idelökik nekünk. Nem így kell! Az eredetit tessék kiírni. Mert van erre példa. Máshol így csinálják. Ott, ahol becsületesebbek. így, ha megigénylem, két-három év múlva, számíthatok arra, hogy meg is kapom. Mert rám is sor kerül. Most viszont azt tudom, hogy az elkövetkező huszonhat évben nem fogok üdülni. Ez hétszentség. Kiröhögtek. — Ugyan, hát ki van írva kérem! — De ne a maradékot, hanem az eredetit tessék kiírni! — De az eredeti van kiírva! — És a vállalati üdülő, meg az NDK-üdülések ... Persze, ha fölkaparnám magam valameddig, akkor azért huszonhat éven belül sikerülne. De ezt nem akarom. Tiltakozom ellene! Ez mindenkinek fáj. Ebben mi nagyon egyetértünk. Gyakorlatilag a morzsák hullanak nekünk. 38
