Forrás, 1985 (17. évfolyam, 1-12. szám)
1985 / 12. szám - VALÓ VILÁG - Andrassew Iván - Pál János: Prolilét-ra: részlet
is szörcsögsz. Lökhajtásosan vágod ki a taknyodat. Milyen jogon, miféle alapon nézed le a mongolt? Meg van sértődve. Holott el kellene fogadnia. De én az egész életfilozófiáját döntöttem romba. Ez nem egy szimpatikus dolog. — HOGYAN ÖLTÖZNEK EZEK? — Menj ki az utcára és nézd meg, hogy a magyarok hogyan öltöznek! Pedig nekik módjuk van rá .. .!! Nem lehetne egy Csendes Don méretű regényt írni arról, hogy vidéken emeletes házakat építünk, és az életünket a nyári konyhákban éljük le? Húszezres perzsákra újságpapírt rakunk? A szobabútort tizenöt éve negyvenezerért vette, és teljesen új, mert nem használja? Hát ez nem a mi bűnünk? Anyagilag megfutottunk, telik, de az igények nem jöttek. Annak a mongolnak hiába lenne igénye, ha egyszer nincs lehetősége. A cigányt kiállítják a Hazafias Népfront kongresszusán, felolvastatják vele, hogy „Ml AZTÁN MEG VAGYUNK BECSÜLVE”, meg mit tudom én mit. Nem azon múlik ám, hogy egy embert ki tudnak állítani. Azokkal kellene foglalkozni, akik a belvárosban szotyolát árulnak. Mert a gyereke is ugyanezt fogja csinálni. íme a példa: milyen köny- nyen lehet sok pénzt keresni! Hagyjuk! Nem gond! Szerintem leteszik a kis letennivaló- jukat, hogy hagyják őket békén. Miért tanítjuk mi melósok úgy a gyerekeinket, hogy: — Tanulj édes fiam, mert ha hülye vagy, ELMEHETSZ DOLGOZNI! Igen, pontosan úgy, ahogy engem tanított az apám. Ezt hallom a többiektől is. És az én korombeliek ugyanezt mondják a gyerekeiknek. Hiába sírnak most a fiatal értelmiségiek, hogy az egzisztenciájukat későn alapozzák meg. Nézd meg azt az egzisztenciát negyvenéves korukban! Jönnek a hülye dumákkal, hogy „jaj nekem csak négyezer-hatszáz az alapom”. Húszezreket visz el, fiktív jutalmak gyanánt! Vagy például: fölépítenek egy faházat a gyárudvaron. Egy hónap múlva kiderül, hogy mégsem kell. Elviszik hulladékdeszkának. Lehetne sorolni. A lényeg: a klikkbe bekerülni. Valamilyen végzettséggel, haveri alapon, vagy akárhogy. Ez a cél, mert ez az anyagilag üdvözítő. Tényleg hülye az, aki bagóért kulizik, mert annak semmi sem jön. Én ugye eljárok ásni. Nyáron meg ősszel, szar ötszáz forintért, egész napra. Most még bírom, de nem tudom, meddig. És ezért nekem piszkosul meg kell fizetnem valamikor Vannak, akik azt állítják, hogy a munkásoknak még nincs meg az intelligenciájuk a pihenéshez. Szabadidőprogramokat kell nekik csinálni. Meg ajánlani. Tényleg nem a melósra jellemző, hogy a COOPTURIST meg az IBUSZ kuncsaftja. Örül, ha a valagát lerakhatja. Nekem pénzem sincs rá. Fölélem. Nem tudom takarékba rakni, mert megeszik a gyerekeim. Égy autót venni! Ez nekem álom. Nem az intelligenciám hiányzik az utazáshoz. Én is elmennék Egyiptomba. A másik, a harmadik is. De még egy darabig maradunk a seggünkön. VII. VII. Szerinted tényleg érdekelhet valakit az, hogy kövér gyerek voltam? Bár az emberi jellemet az ilyesmi nagyon erősen meghatározza. Ez igaz. Szóval a betegségemet átvészeltem, de a kövérségem megmaradt. És tudod . . . 36
