Forrás, 1985 (17. évfolyam, 1-12. szám)
1985 / 12. szám - VALÓ VILÁG - Andrassew Iván - Pál János: Prolilét-ra: részlet
ötven darabra állt be ez a vágóvonal. Tehát normális menetben nekünk mondjuk hetente két—két és fél ezer darabot kellene vágni. Ebben az évben még ilyen hetünk nem volt. Nem is lesz. Az átlag? Mondjuk ezerötszáz. Például péntekenként nem vágunk, csak csontozunk. Tehát föl sem ajánlhatjuk a növekedést. Gyakorlatilag mindig azt ajánljuk föl, hogy a múlt évhez viszonyított tröszti programot megcsináljuk. Az föl sem merül, hogy együtt mennénk színházba vagy moziba. Még a Kossuth kiadó könyveinek népszerűsítésével is a KISZ foglalkozik. Ha foglalkozik. Egyszer voltunk kirándulni Szombathelyen. Az is szakmai látogatás volt. Miféle fölajánlások? Hát ilyen fölajánlás például a bőrminőség javítása. Nagyon sok múlik a kaparék mennyiségén. Gondolj bele: nem mindegy, hogy a húsra vágom, vagy a bőrre. Ha a húsra, akkor kilónként ennyi és ennyi, ha a bőrre, akkor szemét. Régebben darabonként osztályozták a bőrt. Most kötöttek egy olyan egyezményt az átvevő vállalattal . . . amiről egyébként az a véleményem, hogy tökéletesen fölösleges vállalat: a mi szemünket is kilopják meg a bőrgyáriakét is. Ugyanúgy raktározhatnánk mi is a bőrt, mint ahogy ők — a saját épületünkben. Lényegében minden a vágóhídon zajlik, csak egy külön cég égisze alatt. Na mindegy. Ez a szerződés egy rafinált dolog. Azelőtt öt osztály volt a minősítésben. Most három, így a négyes és az ötös bőrminőség megszűnt. Tehát a legszemetebb is hármas. Ha akkora lyukak vannak rajta, hogy átbújhatsz, akkor sem lehet rosszabb. Eddig érthető? Mert itt a trükk. A mi eredeti vállalásunk mindig az egyes és kettes bőrök arányára szólt. Ezt most már nem nehéz betartani. Kötöttek egy olyan megállapodást, hogy ezen a szinten tartjuk ... Na most: az egyes bőrnek — most hasszámot mondok — harminchat forint kilója. A kettesnek harminc, a hármasnak huszonöt. Azért, hogy ne legyen hármas bőr, inkább odaadunk három da- darb egyest kettesnek, csak hogy a hármast is vegyék át kettesnek. így teljesítjük a vállalást. Tehát ilyen smúz dolgok ezek. Egyszerűen ilyesmikre épülnek a baromi komolyan megtett felajánlások. Ilyenek is. Az egész munkaverseny-mozgalom ezeken áll vagy bukik. Ha mi jól smúzolunk, akkor az egekig nyomnak. Érted? Csalunk. Erről van szó. A bridágvezetői értekezleten kiderül, hogy a többi brigád irigyel minket. Hát ők is ugyanezt csinálják! Csak nem ekkora összegekkel és nem ilyen kulcsposzton. Erről van szó: kell egy példakép. Mi ezért vagyunk példaképek. A hasznunk? Mármint a brigádmozgalomból? Semmiképpen sem erkölcsi. Egy évben kapsz mondjuk ezerötszáz vagy kétezer forintot. Hát hogy afenébe ne érné meg! Semmit nem csinálsz érte. Egy ujjadat nem kell megmozdítanod. Huszonhárom forint ötven fillért kapok óránként, hogy szakszerű munkát végezzek export minőségben. Kész. Ezt teljesítem. Namost, ha nem lenne ez a kis pluszpénz, akkor dugába dőlne az egész mozgalom. Akkor miért ajánlgassunk? A többi brigádok sokkal kevesebbet kapnak. Háromszázat, esetleg ötöt. Pontosan így van, ahogy mondod: csinálnak egy munkásarisztokrata brigádot is. Egy fényestekintetű csapatot. Mesélgetik, hogy más vállalatoknál patronálnak öregeket. Bevásárolnak nekik . . . Nálunk erről, ilyesmiről szó nincs. V. V. Én rettentő kövér gyerek voltam. Éppen emiatt egyedül maradtam. Falánk voltam. Sokszor egész nap olvastam, közben csipegettem, ettem. 32
