Forrás, 1985 (17. évfolyam, 1-12. szám)
1985 / 11. szám - SZEMLE - Reuter Lajos: Csurka István: Dagonyázás: [könyvismertetés]
ző végül az, amit Keresztury a Bánk bán színre- vitelében és befogadásában érvényesülő Hamlet- hatásról ír. Közép - és Kelet-Eu répában a XIX. század elején a Hamlet mindenekelőtt politikumával hatott. „Németország maga Hamlet”—írta Freiligrath 1844-ben; „az a rémítő borzadás, amelyet Hamlet személye és a kísértet támaszt a nézőkben, nagyon analogizál nemzetünknek mostani nem rózsaszínű érzéseivel”—vélekedett Kazinczy már 1790-ben. Az 1840-es évek Bánk bánja meg az 1858 utáni felújításoké a zsarnok ellen fölkelő Hamlettel tarthatott rokonságot. Föltehető, hogy a korviszonyok változásán kívül a Hamlet politikumának háttérbe szorulása is módosította a magyar színpad Bánk bánjának politikai hangsúlyát. A rendkívül gazdag tartalmú két kötet megközelítő teljességre törekvő ismertetése természetesen nem lehetséges. Csak az lehetett a szándékom, hogy ízelítőt adjak belőlük, kedvet ébresz- szek az olvasásukra. Magam is úgy teszem fel őket a polcra, hogy mindig a kezem ügyében legyenek. Befejezésül még csak annyit: helyes nemzeti önismeretünk, értéktudatunk kialakításának lépten-nyomon jelentkező nehézsége, hogy hol túlbecsüljük értékeinket, hol meg lebecsüljük őket. Nagyon is rászorulunk arra, hogy Keresztury Dezsőtől okos mértéktartást, józanul mérlegelő tárgyilagosságot tanuljunk. OROSZ LÁSZLÓ CSURKA ISTVÁN: DAGONYÁZÁS Csurka István új regényének, a Dagonyázásnak olvasása közben többször is eszembe jutott régebbi, izgalmas novellája egy 1972-ben megjelent kötetéből, a Happening. Sokféle hasonlóság és különbség van a két mű között, amelyre érdemes pillantást vetni. A Happeningben is egy értelmiségi (egy műtörténész) a főhős. Ő is meglehetősen furcsa szerelmi kalandba keveredik: egy konyhalánnyal hozza össze a sorsa. A műtörténész számára ez a vaskos kaland intellektuális élmény: az abszurditás ízlelgetését jelenti. Olyan távoli világok találkoznak össze, melyek között a megértés szinte lehetetlen. A cinikusan figyelő, tanulmányozó szem előtt mély emberi nyomorúság tárul fel: a szegénység, a piszok, a tudatlanság, a frigiditás mögött boldogtalanság, kielégíthetetlen szeretetvágy rejtőzik. De maga a tanulmányozó is lelepleződik az abszurd helyzetben: minél kíváncsibban, minél nagyobb élvezettel hatol a nyomorúságba, annál inkább kirajzolódik saját önzése, cinizmusa. A Dagonyázás hőse, Ludadi László mintha Ló- nyainak, a műtörténésznek lenne más kiadása, Ő már műszaki értelmiségi, sikeres, befutott vezető a 70-es évek végén. Hosszú, küzdelmes pálya áll mögötte. Kemény munkával szerzett neve. szaktudása miatt emelték ki valamikor a 60-as években. A regény jelenidejében szép családja, lakása van: akár boldog is lehetne. Karrierje pedig tovább ívelhet fölfelé. Azonban csak látszatra ilyen egyszerű képlet Ludadi élete. Ő az utóbbi évtizedek magyar történelmének egy sajátságos típusa, amelynek bemutatása, ábrázolása Csurka érdeme. Ludadi jellemének mélyebb rétegei 1956 táján alakultak ki. Az akkori fiatalember lelkesedve, tiszta hittel akarta megváltoztatni a világot. Később, sokáig, úgy látta, becsületét, egész önmagát csak félreálló, kivonuló magatartással őrizheti meg. Gerinces, „nehéz” ember volt, akit értékes munkája ellenére sokáig mellőztek. Ludadinak és feleségének önbecsülése máig ebből az erkölcsi tőkéből táplálkozik. A helyzet azonban alapvetően megváltozott. A 60-as évek közepétől lassan szaporodó elismerések, előrelépések kikezdték Ludadi ellenállását. Az egyre nagyobb magán- és közéleti megalkuvásaira még telik az önbizalmából. A Dagonyázásban lejátszódó eseménysorok viszont végképp leleplezik Ludadit: már hiába próbálkozik életének gyökeres megváltoztatásával. A széles körökben elismert, megbecsült, tevékeny férfi álarca konform, nem alkotó személyiséget takar, aki érdekeivel, kapcsolataival mélyen beleilleszkedett a közmegalkuvások társadalmába. Pólya Sándor, a kívülálló, megkeseredett értelmiségi mondja ki a regény címéül emelt metaforát, amelyet az író e világ jelképének szán: „...nemcsak nekem nincs programom, de a környezetemnek sincs szándéka velem. Egyet várnak el tőlem, hogy éljek napról napra velük együtt. És meg se próbáljak valami célt kitűzni magam elé, mert azzal zavarom az ő langymeleg dagonyázásukat”. Ludadi, élvezve és kínlódva benne marad a dágványban, a tehetetlenség, önlezüllesztés pocsolyájában. Elsősorban Ludadi alakja körül szerveződik a regény világa. Jól áttekinthető valóság ez, amelyben a dolgok szorosan összekapcsolódnak. Csurka szerkesztő tehetsége nyilvánul meg a cselekmény szálainak szövésében, a szereplők drámai ütköztetésében, a párbeszédek vezetésében. Minden részlet kitűnően illeszkedik, nincs egy kis repedés sem a mű épületén. Minden apróságnak oka és célja van, leleményes összefüggések, fordulatok lepik meg az olvasót. A regény sodrása határozottan visz egyfajta mondanivaló felé, amely társadalmi, közéleti bírálat. Csurka ebben a művében is illúziók nélkül, néhol keserűen, máshol szatirikusán mutatja be világunkat. Mindenképpen leleplezni akar: a nyugodt, békés felszín alatt kíméletlen erők, érdekek működnek, amelyeknek a gyengék ki vannak szolgáltatva. Ludadi szabadsága csak annyi: vagy ma93
