Forrás, 1985 (17. évfolyam, 1-12. szám)

1985 / 11. szám - MŰHELY - Fehér Zoltán: Csicsija babája: egy kétnyelvű falu gyermekfolklórjának szerepe a népi nevelési gyakorlatban

A beszéd elsajátítása után nem sokkal már próbára teszik a kisgyermek beszédtechnikáját, artikulációját. Erre szolgálnak a nyelvtörők. Bátyán megkérdezik: Hogy beszél a sváb ember? Mire a nyelvtörő sebes válasz:

Haj-szem-fül-orr-comb-térd-háj A deákot meg így utánozzák:

Kan-tur-is-áll-is-pisál-is

Egyszemélyes mondókák — A világ esztétikai birtokbavétele

A gyermek a dajkarímek idején látszólag passzív, a felnőtt játékszere. Valójában már ekkor elsajátítja a nyelv (a bátyai gyermek két nyelv) hangjait, ritmusát, hanglejtését, szókincsét, fordulatait, képalkotását, gondolkodásmódját, s közben megismeri saját testét is.

Az időjárási jelenségek, a természetes vagy mesterséges hanghatások, az állatokkal való találkozás, a gyógyítás és a fürdés mind-mind mondókát idézett a gyermek ajkára. Ettől kezdve ezek a dolgok, jelenségek a költészettel átölelve számára élménytöbbletet jelentettek. S ezeket már maguk énekelték.

„A nemzetközi és a magyar gyermekfolklór eddig feltárt régies maradványai közül bizonyára a természeti vonatkozásúak a legrégebbiek” — írja Katona Imre.

Ha kiszáradtak a folyók, nem lehetett bennük halat fogni, ezért örültek a belvizeket is felfrissítő nyári zápornak. Ilyenkor az esőben széttárt karral forogva énekelték az esőkérőt.

Ki spada, kis, Néma riba nist!

(Ess, eső, ess, Nincsen semmi hal!)

Amikor meg „az ördög verte a feleségét” vagyis esett az eső, de sütött a nap, ezt énekelték a szabadban szaladgálva:

Kisa pada sunce pece, Ciganise zeniju Bronzle hitaju, Ludi deca kupiju

(Esik eső, süt a nap, Nősülnek a cigányok. Kukoricakását dobálnak, A bolond gyerekek szedik.)

Gyanítom, hogy itt a „cigány” szó a boszorkány ,,fedő”-szava.

„Az a rendkívüli érdeklődés — írja Gross —, amelyet a gyermekek az állatvilág iránt tanúsítanak, természetesen azért különösen jelentős, mert az állatutánzás a primitív művészetben, és az állat tisztelete a primitív vallásban olyan nagy szerepet játszik.” Mintha a gyermek ebben is az ontogenetikus fejlődés kezdeti fokán állna.

A félelmetes bika, s az ugyancsak ijesztő, pöffeszkedő pulyka kicsúfolása a gyermek félelmét vezette le, önbizalmát erősítette.

Bika, bika kolombika, Koji néma mleka, Ima jedno jajce I to cice daje

(Bika, bika, kolombika, Akinek nincs teje, Van egy tojása, Azt is a cicának adje.)

A fecskeköszöntő szépségvarázsló mondóka:

Lastovica, moja pegev na!

(Fecske, vidd el az én szeplőm!)

Hasonló funkciója volt a gólyaköszöntőnek. A mák a szeplőt jelenti.

Goja, gilica, Makovati guzica!

(Gólya, gilice, mákos a segged!)

A szántóföld végében magányosan játszogató gyermek, míg szülei kapáltak, előbb-utóbb fölfedezte környezetének apró állatkáit. A csigabiga-hívogatóban már tükröződik a parasztember munkához való viszonya. Még a csiga sem bújhat el, mindenkinek dolgoznia kell.

Csigabiga, gyere ki. Szántani, vetni, Kenyeret keresni!

A katicabogár-röptető férjjövendölő mondóka. Arra megy a kislány férjhez, amerre a keze fejéről elszáll a katicabogár.

Katicabogárka, merre visznek engem?

Az ürgeöntés a legelőn, a jércék hintáztatással való elaltatása a baromfiudvarban szintén mondókák kíséretében történt.

Ha a gyermeknek például a jobb szemébe repült egy muslica, jobb kezével kezdte verni a jobb fenekét, s közben ezt ismételgette:

Haj ki Csákó, bolond Csákó, Iz tudega stallova!

(Haj ki Csákó, bolond Csákó a más istállójából!)

Ennek a mondókának a funkciója tehát a gyógyító jellegű ráolvasásokkal rokon épp úgy, mint a következő:

Hej mi sake, mi sake, Daj ti mene gvozdene A ja tebe vostjene (Hej, egérke, egérke, adjál nekem vasfogat, én neked viaszt!)

Foghúzás után a tejfogat a kemencekuckó mögé kellett dobni, közben háromszor ezt énekelni.

Hogy vízbe ne fulladjon a Vajas vagy a Gödrök vizébe lépő gyermek, előbb egy göröngyöt dobott be le, s varázsigét mondott:

Grudva dole, a ja gore!

(A göröngy le, de én föl!)

80