Forrás, 1985 (17. évfolyam, 1-12. szám)

1985 / 11. szám - MŰHELY - Fehér Zoltán: Csicsija babája: egy kétnyelvű falu gyermekfolklórjának szerepe a népi nevelési gyakorlatban

úttal a dajkarímek dúdolgatásának alkalmai. A csecsemőt érő kellemes élmények között a böicsődalok végnélküli ismételgetése, a metrum egyenletes lüktetése a gyermek biztonságérzetét erősíti, s kialakítja szociális érintkezés iránti szükségletét, hisz már érzi a beszéd általános érzelmi tónusát.

A felnőtt játéka ölbeli gyermekkel — A mozgás elsajátítása

A gyermek spontán zenei fejlődésének sajátossága, hogy „zenei” megnyilvánulásait, gőgicséléseit mozgással kíséri. A paraszti nevelési gyakorlatban azok a mondókával összekapcsolt játékok, amelyekben a dajka a gyermek testét, testrészét mozgatja, kiválóan alkalmasak a testrészek tudatosítására, a koordinált mozgás, valamint a saját test és a külvilágra irányuló (proprioceptív és exteroceptív) érzékelés összekapcsolására.

Szövegük és funkciójuk közti kapcsolat Borsai Ilona szerint közvetlen vagy áttételes. Közvetlen, amikor egy-egy szó vagy az egész szöveg utal a cselekvésre (pl. tapsoltató, állítgató), áttételes, amikor a gyermekkel végeztetett mozdulatokhoz a felnőttek világában szokásos tevékenységet asszociálják (pl. fejet hajtogató, höcögtető).

Klíma noga klíma, Ne ce joj se vina, A drugoj se hoce Pa se na klokoce (Mozogj, láb, mozogj, Nem szereti a bort, A másik szereti, Teleissza magát)

Tornáztató: Az anya az ágyon fekvő csecsemő két lábát felváltva emelgeti, s közben dúdolgatja a fenti mondókát.

Tapsi, tapsi, ruka (Tapsi, tapsi, kéz)

Tapsoltató: Az anya gyermekének két kezét megfogva annak tenyerét összeütögeti a mondóka közben. (A fele magyar, fele rác szövegen nem is csodálkozunk.)

Szita, szita péntek, szomorú csütörtök, bab szerda

Fejet hajtogató: A felnőtt a kisgyermek fejét két tenyere közé veszi, és gyöngéden jobbra-balra ütögeti, mintha szitálná. A hét visszafelé sorolt napjai, valamint a szita említése miatt gyanítható, hogy a szöveg eredetileg ráolvasás lehetett.

Áll a baba áll,

Mint a gyertyaszál,

Ákom-bákom tanulj tőle,

Vitéz Varga Pál

A kisgyerek a felnőtt ujját fogva, majd enélkül próbál megállni. Akkor énekelgetik neki az állítgatót. Tenger tuée maka, Tengerica soli, Daj mi, Tenger mara maka Da ti skuvam tri cikmaka, Sluc u bunar

(Tenger töri a mákot, Tengerné a sót, Adjál Tenger egy kis mákot, Hadd főzzek három csikmákot, Slutty a kútba)

Höcögtető: A gyermek a felnőttel szembefordulva annak combján „lovagolt”. A felnőtt a gyermeket két kezénél fogva előre-hátra döntögette, közben énekelte. Titok, hogy miképpen került a tenger szó a rác szövegbe.

Sok-sok példát idézhetnék még bátyai gyűjtésemből. A magyar gyermekfolklór típusaiba azonban a teljes anyag, tehát a magyar és a rác szövegű mondókák egyaránt besorolhatók, ezzel igazolva a szakemberek megállapítását e műfaj nemzetközi jellegéről. A felsoroltakon kívül itt is találunk ujjasdit, hintáztatót, háton lovagoltatót, kocsiztatót. A speciálisan magyarnak tartott lábfejen hintáztató Bátyán rác szöveggel került elő.

Az etetők csoportjába tartozik a következő:

Áldás, békesség, Búzakenyér egészség,

Tíz forint a markába, Cukorka a szájába

A kisgyermek mellett ülő felnőtt az első sor deklamálása alatt keresztet rajzol ujjával a gyermek tenyerébe, a harmadik sor alatt úgy tesz, mmtha pénzt adna, a negyedik sornál pedig cukrot tesz a kicsi szájába.

A bátyai dajkarímekben megannyi történeti és művelődéstörténeti emlék lappang. „Ahol a törökök kerepeltek, ott temették el Maricát” — mondja az egyik rác szövegű lábon hintáztató. „Hinta- palinta, kétkrajcáros paprika” — halljuk az egykori paprikakofák panaszát a hintáztatóban. A nagyapa, aki unokáját hátán lovagoltatja, talán az egykori sószállítókat idézi,amikor kiabálja: Pendzere soli! (Hátamon a só!) Vagy a drótostótot: Lonce kárpáti! (Fazekat fódozni!)

Mindezek a dajkarímek hozzájárulnak ahhoz, hogy a még beszélni nem tudó gyermek megértse a felnőttek szavait, sőt értésének jelét is adja. A „babatudomány” műfajcsoportjába tartoznak azok a „produkciók”, amikor a kisgyermektől megkérdezik: Hol a fejed? Hol a szád? — mire az kezével megmutatja. Amikor megtanul beszélni, még a nevét is versben mondja:

Petrokina lepa, Tako vise néma (Petrókáék szépe, Nincs olyan több)

79