Forrás, 1985 (17. évfolyam, 1-12. szám)
1985 / 11. szám - MŰHELY - Lengyel András: Müller Miklós és a Szegedi Fiatalok
napirendről. Egy olyan „üzleti” ügyet, mint a könyvkiadás a kollégiumból más nem tudott nyélbeütni. Október 15-én így Müller már a Buday által visszaküldött képeket volt kénytelen nyugtázni: „levelét és a képeket is köszönettel megkaptam, csakugyan fatális sorsuk van az én kubikosaimnak.” 4 A kollégium kollektívája, elsősorban Ortutay és Radnóti azonban továbbra is támogatta Müller Miklós terveit; október közepi (sajnos elkallódott) levelében maga Buday is újabb ötletekkel próbált rajta segíteni. Október 14-én este Müller fölkereste a még Buday jóvoltából ismert Rosner Károlyt, aki, szerencsére, ismét melléje állt. „Tegnap este [...] ott voltam nála — írta másnap Müller Budaynak—és közel kétórás tárgyalás után megígérte, illetve kijelentette, hogy a könyv ki lesz adva. A képek — nem volt ugyan velem a teljes sorozat, csak talán a fele — igen tetszettek neki és a továbbiakról most folynak a tárgyalásaink. Az auspiciumok pedig kedvezőek.” „Rosner úr szívélyességéről — tette még hozzá — külön levelet lehetne írni.” Sajnos, mint a korábbi tervek, végül ez sem valósult meg. Ezért is nagyon fontos, hogy Ortutay és Radnóti segítségével más irányban is tájékozódott. Erről, már idézett október 15-i levelében így írt: „Mikor megtudtam Ortutaytól, hogy nem jön fel kedves Doktor Úr, nagyon elszontyolodtam, és Radnótival — még akkor nem tudtam az Ön tanácsáról — felkerestük Bálint Györgyöt, aki azonnal felajánlotta támogatását és összehozott Byssz szerkesztővel, aki szintén igen kedves volt hozzám és kért, hogy küldjék képeket a P. N. [Pesti Napló] számára.” „De általában — tette hozzá —, akik látják a képeket, rögtön segíteni akarnak nekem, úgyhogy önbizalmam visszatért és bízom az ügyek sikeres kimenetelében.” 1936 végén, vagy 37 elején nyilván azért költözött föl Budapestre is. „1937-ben már Pesten dolgozott Karsai Béla ügyvédi irodájában”, s ahogy Koszorús Oszkár írja, „ismét személyes kapcsolatba lépett — [...] a fővárosba került — szegedi fiatalokkal.” (Koszorús, Békés megyei Népújság, 1984. máj. 5.) Nagy a valószínűsége: ők — elsősorban nyilván Ortutay és Radnóti — vezették be a főváros szellemi életébe is. Tudjuk, Radnótiról ekkoriban újabb képeket is csinált; ez a költőt feleségével együtt ábrázolja, s szerepel a Petőfi Irodalmi Múzeum új Radnóti-kiállításán is. Ortutayval ugyancsak bensőségessé vált kapcsolata. Az Officina képeskönyvek 2. kötetét, amely a Parasztságunk élete címet kapta, már Ortutayval együtt csinálta meg. Ortutay írta a szövegeket, ő készítette a képeket. A belső címlapon a „címkép Buday György fametszete”. A sorozat s így részben a Parasztságunk élete célja is az volt, hogy „a magyarság életét, történeti fejlődését, legjellemzőbb alkotásait tudományos színvonalon, művészi formában ábrázolják.” E kötet megjelenésében valószínűleg része volt Rosner Károly támogatásának is, aki ugyané sorozatban a magyar fényképészetről állított össze egy kötetet. Müller maga úgy emlékszik, hogy a kis könyv két része külön készült. Amennyire a képek tartalmi elemzéséből megállapítható, ez valóban így van; a képanyag egy része föltehetően még a kubikos-sorozatból való (pl. a három utolsó kép). Erre vall közvetve a képek keletkezési helyének többsége is — az orosházi, csongrádi, mindszenti, öcsödi, mezőkövesdi stb. képek valószínűleg Ortutay nélkül készültek. A sorrendben 4. és 6. kép (mindkettő Ajakon készült), valamint a Bátorligetben készített „Fedics Mihály mesél” című azonban egyértelműen Ortutay „jelenlétére” vall. Ajakról, még szegedi egyetemi hallgató korában, ő írt érdekes néprajzi tanulmányt, s ő fedezte fel s tette 74
