Forrás, 1985 (17. évfolyam, 1-12. szám)
1985 / 11. szám - MŰHELY - Lengyel András: Müller Miklós és a Szegedi Fiatalok
ismertté a bátorligeti mesemondót, Fedics Mihályt is. £ képek bizonyosan vele összefüggésben készültek. Valamelyik szegedi fiatal, valószínűleg Ortutay Gyula révén került kapcsolatba Müller a Magyarország felfedezése sorozattal is. Itt meghatározónak Sárközi György bizonyult, „akivel jó baráti viszonyt” alakított ki. Ortutay Szabolcs megyéről írt volna szociográfiát, valószínű, hogy ennek „illusztrálásában” is része lett volna. A könyv azonban végül nem készült el, a sorozat addigra félbeszakadt. Két másik kötet azonban zömmel az ő fotóival jelent meg. A sorozat első kötete Féja Géza munkája, a Viharsarok lett, ennek számos megdöbbentő fotóját már ő készítette (Rakodás a Tisza-parton, Kubikosok, Proletárcsalád Orosházán, Emberpiac Orosházán stb.). Az ő képe került a címlapra, pontosabban a „védőborítékra” is. E képének külön sors jutott. Nemcsak a könyv hamarosan megjelenő 2. kiadásán volt ismét ott — a népi szociográfiának is egyik jelképértékű képe lett. Szerepelt a könyv elleni ügyészségi eljárásban is; az ügyészi vádbeszéd mint „szerencsétlen illusztrációt” emlegette. De Veres Péter a Gondolat 1937. 7—8. számában éppen e kitétel ellen írta meg Milyen látvány a meztelen kubikus? című cikkét.........nagyon érdekes és fontos kérdés — írta —, hogy valóban szerencsétlen illusztráció-e a Viharsarok fedőlapján levő kubikus. [...] nemcsak izgat és háborít, hanem igenis találónak és szerencsésnek tartom a képet. Annak a tájnak, a déli Tiszántúlnak igenis a meztelen felsőtesttel talicskázó kubikus a legjellegzetesebb embertípusa, egyben sorsának, jövőjének történelmi meghatározója is. Ennek a tájnak a fő problémája a kubikussá lett agrárproletariátus sorsa.” A képet s Veres Péter cikkét, mint jellemző s jellegzetes dokumentumot, évtizedek múlva újraközölte a Fotóművészet is (1983. évi 4. szám). Valószínű, hogy a Viharsarok verte hír, a címkép körül támadt vita is hozzájárult, hogy a népi szociográfia egy másik kulcsművét, Szabó Zoltán Cifra nyomorúságát is az ő képei kísérték, s ő „illusztrálta” a Szegedi Fiatalok legjelentősebb társadalomtudós egyéniségének, Erdei Ferenc Parosztokját is. 5 Képei tanúsága szerint fotózásai során igen sokfelé eljutott. Járt (a mai) Csongrád és Békés megyében (képei zöme e térségben készült), a Felső-Tisza-vidékén, Szabolcsban, Pest megyében s eljutott Mezőkövesd környékére is. „A Rolleiflexemmel biciklin, vonaton, meg gyalog jártam az országot” — vallotta később, s mindenhol fényképezett; „arra ügyelve, hogy a csendőrök ne lássanak, amikor fotografálok”. (Fotóművészet, 1983. 4. sz. 3.) 1938-ra, ha az egész országot nem is, a Dunán inneni felét bizonyosan megismerte. Képeivel — Féja s még néhány szociográfus ún. szerzői felvétel mellett — csaknem egyedül végezte el azt a feladatot, amit a népi szociográfia a szó erejével s lehetőségeivel végzett el: egy ismeretlen világ föltárását. Munkássága a népi szociográfia méltó társjelensége: érzéki megjelenítője s igazolója lett. Pedig személyileg nem is kapcsolódott különösebben hozzájuk: „A népi írók közül szoros barátság csak Ortutay Gyulával volt — mondotta erről később Albertini Bélának—; a többieket is ismertem persze, de mind legalább öt-hat évvel idősebb volt nálam, mind befutott író, s én, fiatal és kezdő fotós, felnéztem rájuk. De meg kell mondanom: a kiadó (az Athenaeum) csak a munkám árát alkudta le, ahogy csak tudta, és az írók se szóltak bele, hogyan csináljam.” (Uo.) Nem személyisége, magánemberi karaktere — képei, egész munkássága közelítette hozzájuk, s tették őt a népi szociográfia szociofotós kiegészítőjévé. 75
