Forrás, 1985 (17. évfolyam, 1-12. szám)

1985 / 11. szám - MŰHELY - Lengyel András: Müller Miklós és a Szegedi Fiatalok

Kollégium, bár a nevet már korábban is használták, tulajdonképpen ekkor formálódott ki, akkor alakult ki az a sajátos „élcsapat”, amely azután országos jelentőségre tett szert. Müller Miklós ekkor tehát találkozhatott velük (elsősorban a kollégium joghallgató tagjaival), szorosabb kapcsolat azonban aligha jöhetett létre közöttük.

Fölfigyelni rájuk valószínűleg csak az 1932—33-as „mozgalmi évben” figyelt föl, amikor — a szociáldemokratáktól történt kényszerű elszakadás után — a Művészeti Kollégium saját karaktere kialakult, s rendezvények, és kiadványok sorában vált láthatóvá.

Döntőnek az bizonyult, hogy valamikor 1932 végén, 1933 elején a MIEFHOE Kárász utcai menzáján megismerkedett Radnóti Miklóssal, akivel hamarosan jó barátságba is keveredett.Wolf doktor Bokor utcai házában — másokkal is társulva — már együtt vettek ki albérletet, s közel egy évig, Radnóti egyetemi tanulmányai befejeztéig együtt is laktak. Itt, a Bokor utcában új barátjáról már képeket is készített; közülük hármat ismerünk is. (Vö. Koszorús Oszkár: Müller Miklós Radnóti-fotói. Békés megyei Népújság, 1984. máj. 5.) Ezek a képek már jellegzetes, érett fotóst mutatnak. Az időrendben első képen, ezen „a csak fejet bemutató fotón nem látunk megszépítő törekvéseket, Müllernek Radnóti valósághű megjelenítése volt a célja.” „A második felvételnek A vidám szegedi egyetemista aláírást adhatjuk. Radnóti itt még tudott nevetni [....] A harmadik, A Bokor utcai szoba csöndjében ágya szélén ülő, és egy széken író Radnótit ábrázoló felvétel is ugyanakkor készült, a költőn ugyanaz a csíkos, felvarrott ujjú ing van, mint az előző két képen. A fotón Radnóti jellemzése nemcsak az arcvonásaiban mutatkozik meg, szellemi képét is elénk vetíti a felvétel készítője.” (Koszorús O.)

A Bokor utcai házban lakott akkor a Művészeti Kollégium egy másik tagja, Tolnai Gábor is, s albérletükben mások, pl. Ortutay Gyula is megfordultak. A Szegedi Fiatalokkal való érdemi megismerkedés, az emberi összemelegedés így szinte észrevétlenül megtörtént. Müller hamarosan kapcsolatba került a többiekkel, is főleg Baróti Dezsővel, Buday Györggyel és Tömöri Violával, de ismerte a „Művkoll” fotósát, Kárász ju- ditot is. „Barátunk lett — vallotta később Ortutay is —, a fiatalabb barát szelíd szerénységével és mohó érdeklődésével.” (Fotóművészet, 1983. 4. sz. 3.)

Amennyire megállapítható, elsősorban a fiatalabb, életkorban is hozzá közelebb álló tagokkal volt igazán jóban — Budayval, a kollégium vezetőjével a tegeződésig nem jutott el. Valószínűleg ez, vagy ez is magyarázza, hogy személyi jó viszonya ellenére a kollégiumnak nem lett tagja; a belső körbe nem jutott be. De ott volt körülöttük, s figyelt rájuk. Nem véletlen, hogy 1933 nyarán a Hont Ferenc rendezésében, Buday György díszleteivel, némileg Művészeti Kollégium akcióként színpadra került Dóm téri Az ember tragédiája előadásról már több képet készített. A tárgyi igazsághoz tartozik persze, hogy ekkoriban Serly Tiborról és Mascagniról is készített — s publikált — fölvételeket; azaz érdeklődése nem kötődött kizárólagosan a Szegedi Fiatalok akcióihoz, s törekvéseihez.

Igénye azonban megvolt a Szegedi Fiatalokhoz csatlakozásra, s érdekes, már fotósként szeretett volna hozzájuk kapcsolódni. Ez szépen kiderül Orosházáról Buday Györgyhöz írott 1933. augusztus 2-i leveléből is:

Kedves Doktor Uram!

Értesültem, hogy a Kollégium a „Szegedi Hét" alkalmával fotókiállítást rendez.

Nem ismerem ugyan az elveket, melyek szerint a kiállítás anyagát összeválogatják, de feltételezem, hogy szép képeknek— ha azoknak közvetlen szegedi vonatkozásuk nincsen is — helyet adnak.

Épen ezért vettem magamnak a bátorságot és a mai napon b. címére feladtam három képet.

70