Forrás, 1985 (17. évfolyam, 1-12. szám)

1985 / 11. szám - MŰHELY - Ohati Nagy László: Muharay Elemér életútja

(Schubert Antal, Kövesi Sándor, Szádeczky Flórián) és felerészben egyetemistákból (Benedek Árpád, Cserne Tibor, Jónás Pál) állott, s ez egységesen foglalt állást a marxizmus és a proletárszocializmus mellett. E csoport alkotta az együttes belső vezetését, szorosan tömörülve Muharay mellé, maga mellett tudva a tánckar vezetőjét, Szabó Ivánt is. A csoport tagjai természetesen másutt is végeztek mozgalmi munkát: a munkásfiatalok az üzemekben és a szakszervezetekben, a diákok pedig az egyetemen.”

Benedek Árpád például Kecskeméten, nyolcadikos gimnazistaként, önképzőkörük szervezésében az egyik Muharay-tanítvány előadásának hallgatója volt. Később az együttes az alföldi városban bemutatta az egybegyűlteknek A királyfi házassága című népi játékot, s ez az ő számára sorsdöntő eseménynek bizonyult. 1943-ban — már budapesti orvostanhallgatóként — fölkereste a leventeegyüttest, és a törzsgárda tagja lett. Mint az előzőekben már szó esett róla, ekkortájt töltődött fel az együttes új fiatalokkal is. (Viszont például a Kabayak, életkorukból adódóan, szinte kivétel nélkül sorkatonák lettek, Budapesttől távol és elszakadva. Borvető Béla beteg tüdejének „köszönhetően” civil maradt, részt is vett az ellenállásban, a „végzett leány” Kulinyi Erzsébettel együtt.)

1944. március 19-e után az együttes addigi közösségi élete — a parlamentáris viták különböző gondolkodású barátok között stb. — megszűnt. A tagok jelentős része viszont ellenállási csoportba tömörült. Zimányi Tibor egyben a Demokrata Diákfront vezetője is lett. Itt tovább nem részletezhető akcióikat a budapesti ellenállás történetének fényes lapjai között kell számontartanunk.

Beszédes adat: a köztársasági elnök 1947 decemberében a magyar szabadság kivívása és a demokrácia kiépítése ügyében szerzett érdemeinek elismeréséül országosan harmincnyolc ellenálló hőst tüntetett ki Magyar Szabadság Érdemrend del. Köztük volt Muharay és huszonegy Györffy-kollégista is. Az utóbbiakon kívül is csaknem mindegyikük személyes barátja volt Muharaynak.

ÚJ ÉG, ÚJ FÖLD

Budapest fölszabadulása közben és után Muharay magától értetődően a főváros, az ország szellemi és anyagi újjáépítésének lázas, örömteli tevékenységébe kezdett. A Nemzeti Parasztpárt képviselőjeként — Darvas Józseffel és a Szabad Szó egyik kulcsemberével, Farkas Ferenccel együtt — tagja lett a Budapesti Nemzeti Bizottságnak. Mint Kállai Gyula írja erről a testületről a Két világ határán című könyvében: „A főváros lakossága, de az ország szempontjából is gyors és haladéktalan intézkedéseket kellett hoznia. Az Ideiglenes Nemzeti Kormány Budapestre költözéséig be kellett tölteni a kormány szerepét is.”

Az életben maradt budapesti harcostársak, barátok természetesen azonnal megtalálták helyüket, feladataikat. Jellemzőek Vitányi Iván következő sorai a Tiszatáj 1981. októberi számában, A magvetés embere című írásában: „A felszabadulás után természetesen mindez (a harc az új világért — O. N. L.) folytatódott. A 45 utáni évek forradalmi tavaszában Muharay és a .muharaysták’ azért tudtak olyan teljes szívvel, olyan sok eredménnyel részt venni, mert erre készültek, s úgy érezték, eljött az idő. Szerepük az ifjúság kulturális mozgalmaiban körülbelül ugyanaz, mint a györffystáké az új értelmiség nevelésében. Nemcsak a mai néptánc és népművészeti mozgalom gyökerezik itt (mert ekkor vált országos mozgalommá és a muharaysták sokban azt a szellemet képviselték, mint az éppen maiak, akik szabadon és ugyanakkor hitelesen, életformájuk részeként nyúlnak a folklórhoz), hanem az ifjúság egész kibontakozó népi és demokratikus szellemű kulturális megújulásában ott voltak. Emlékszem pél61