Forrás, 1985 (17. évfolyam, 1-12. szám)

1985 / 11. szám - VALÓ VILÁG - Pavlovits Miklós: "Borivóknak való...": beszélgetés az alföldi szőlészetről, borászatról

három év alatt elvonja? Én inkább egy sajátos üzletnek tartom az állam és a termelő között, az előbbi javára.

Pavlovits M.: — Milyen értelemben vonja el az állam?

Csipkó S.: — Természetesen adó formájában. A bor árának — amit a fogyasztó kifizet — 30 százaléka adó formájában elvonásra kerül. Ez állami bevétel. Tehát csak 70 százalék marad a termesztésre és így a haszon minimális. Atermelésbővítésére alig marad valami.

Zilahi ].: — Nem kis összeg ám az, amit a szőlő- és borágazat letesz a nemzet asztalára. A közel 18 milliárd forintból több mint négymilliárd forint az exportbevétel révén realizálódik. Nyilván ennek más, magasabb népgazdasági szempontjai is vannak, csakhogy ilyen mérvű állami elvonás sehol sem terheli a bort, mint nálunk.

Pavlovits M.: — Talán ezért van az, hogy Magyarországon egy liter bor ára összeha- sonjíthatatlanul magasabb, mint mondjuk a benzin ára? Nyugaton 1 liter benzinért csaknem két liter bort lehet kapni, nálunk ennek a fordítottja a valóság.

Nagy J.: — Ilyen adókulcs mellett olcsó bort nagyon nehéz termelni.

Pavlovits M.: — Még valamire szeretnék rátérni, s ez a borhamisítás kérdése.

Zilahi J.: — A magyar bortörvény nem teszi lehetővé a borhamisítást, különösen a mostani szigorítással még inkább lehetetlenné teszi. Arról van szó, hogy a gyenge bort lehet javítani sűrítménnyel vagy cukorral. A magyar bortörvény egyértelműen csak sűrített musttal engedélyezi a gyengébb minőségű mustok javítását, de csak úgy, hogy kategóriaátugrásra nincs lehetőség. Ez azt jelenti, hogy az asztali bor kategóriából sűrítményfelhasználással nem lehet átugorni a minőségi bor kategóriájába.

Nagy J..' — A borhamisítás és a borjavítás két fogalom. Az előbbi természetesen tiltott. A borjavítás egészen más. A borászati üzemek ezzel gyakorta élnek, hiszen a törvény is lehetővé teszi. Szükséges is, mert nem terem minden évben jó bor. Például 1983-ban jó szőlőminőség termett, viszont 1984-ben már nem. A fogyasztó pedig minden évben egyforma jó bort kíván. Hogy ezt biztosítani tudjuk, ezért néhány üzemben a borokat javítják. A kispincékben jobban előfordul a hamisítás.

Pavlovits M.: — Kik hamisítanak?

Csipkó S.: — Nem nagyüzemi a borhamisítás, mivel ott előírások vannak, amelyeket be kell tartani. Vannak magukról megfeledkezett polgárok, akik . . .

Pavlovits M.: — Szőlőtermesztők? . . .

Csipkó S.: — Én nem szőlőtermesztőknek nevezném őket. Azok javítják a bort, nem pedig hamisítanak. Inkább azok, akik nagyobb jövedelmet kívánnak szerezni; cukorból, vízből, borkősavból vagy citromsavból „csinálják” a bort.. .

Zilahi J.: — Csipkó Sándor itt szinte pontos receptjét adja a borhamisításnak . . .

Csipkó S.: — Én olyan vidéken élek, ahol hagyományai voltak a borjavításnak, de sajnos napjainkban egyik-másik helyen ez a régi tudás, szakismeret néhány polgárnál hamisításba csapott át. . .

Pavlovits M.: — Hogyan kerül a hamis bor a közfogyasztásba?

Csipkó S.: — Ez számunkra is nagy kérdőjel. Tudniillik, minden pincészet — lehet szövetkezeti vagy állami — amelyik fölvásárlással foglalkozik, megfelelő laboratóriumi berendezéssel rendelkezik. Tehát mi megvizsgáljuk a borokat, és amelyik gyanús, vagy amelyekkel szemben kifogás merült föl, azt nem vesszük meg.

Nagy J— Egyébként ennek a kérdésnek az a megoldása, hogy nem kell elsietni a szőlőszüretet. A később szüretelt szőlőnek ugyanis nagyobb a cukorfoka, így ha később szüretelünk, akkor jobb minőségű bort várhatunk, tehát javítani sem kell.

Zilahi J.: — Ilyen volt az 1984-es év is. Rosszul indult, de a szüreti időszak végére, egy hónap eltolódással már egészen jó —18—19—20 fokos — mustokat szüreteltünk. Tokajhegyalján a tokaji nagyhegyen aszút is szedtek. Igaz, hogy 45 fokos volt az esszen48