Forrás, 1985 (17. évfolyam, 1-12. szám)

1985 / 11. szám - VALÓ VILÁG - Pavlovits Miklós: "Borivóknak való...": beszélgetés az alföldi szőlészetről, borászatról

ciája, tehát a saját súlya által kinyomott leve, de mégiscsak aszú volt. Hát ha nem is első osztályú, de másodosztályú aszú.

Csipkó S.: — A borjavítás fogalmához annyit kell hozzátenni, hogy ez nem csak magyar borászati fogalom, hanem mindazon országban, ahol szőlőtermesztéssel, borászattal foglalkoznak, a saját bortörvényeikben megfogalmazást nyert a borjavítás lehetősége és módszere is. Tehát ez létező dolog világszerte.

Pavlovits M: — Én azért is kérdeztem, mert egy időben rossz híre kelt a magyar bornak. Ezt mutatják a statisztikai adatok is. Magyarországon 1934-ben átlagban 32 liter bort fogyasztott minden állampolgár, 1970-ben 37,7-et, 1983-ban pedig 33-at. Ezzel szemben sört az 1930-as években 3 litert, míg 1983-ban 89 litert. Az alkoholizmus terjedéséről ékesen beszél az az adat, hogy míg 1934-ben égetett szeszes italokból 3,3 litert, addig 1970-ben 5 litert, viszont 83-ban már 9,6 litert pálinkaféleséget fogyasztott minden magyar állampolgár. Ebből az derül ki, hogy az emberek elfordultak a borivási szokásoktól és kevésbé egészséges módon fogyasztják el —sajnos — megnövekedett alkoholszükségletüket.

Zilahi J.: — Valóban így van. Nem mindegy, hogy mit isznak az emberek. A borban a természetes, eredeti alkotóelemek mellett alkohol is jelen van és nem lehetünk álszemérmesek. Tény és való, hogy ha elfogyaszt az ember két pohár bort, beszélgetés, barátkozás vagy éppen étkezés közben, ez kedvező hatást eredményez. A 11—12 százaléknyi alkohol — borféleségtől függően — kedvezően hat az idegrendszerre, a közérzetre, a vérmérsékletre, a vérnyomásra, az egész hangulatra. Ezt nem kell tagadni, ez valóság. Viszont ezekkel a jó hatásokkal a tömény italok nem versenyezhetnek.

Csipkó S.: — Sokat gondolkodtam már ezen én is: miből ered a borfogyasztás csökkenése és a többi italok fogyasztásának rohamos emelkedése? Ez, azt hiszem, két okra vezethető vissza. Az egyik, a megváltozott életritmusunk. Az üzemi étkezdében ízlelgetni egy pohár bort, azt hiszem, nem megy. Munkavédelmi és egyéb szabályok ezt nem teszik lehetővé. A rohanó élet a kulturált borfogyasztásnak alighanem ellensége. A másik pedig az, hogy a mi egy főre eső borfogyasztásunk több a statisztika által kimutatottnál, gondoljuk csak el, hány polgártársunknak van hobbitelke.

Zilahi J.: — Az utolsó statisztika szerint hazánkban másfél millió kert van, s a másfél millió kertnek a kétharmad részében szőlőt termelnek. Durván 1 millió kertben található szőlő. Nyilván annak a borát is megisszák.

Nagy J.: — Az elfogyasztott bor csak bizonyos körülmények között káros. Amikor egy jó étel mellett, vagy otthon, baráti beszélgetés mellett kortyolgatjuk el, akkor inkább a hasznunkra válik, mert oldottá teszi az embert. Természetesen megfelelő körülmények között kell fogyasztani és nem kocsmákban vagy bögrecsárdákban.

Csipkó S.: — Hadd tegyem hozzá, ha már itt tartunk, hogy van egy másik statisztika is. A részeg emberek 80 százaléka nem bortól részegül le, hanem egyéb italoktól.

Nagy J.: — A sörrel együtt megivott tömény italoktól. Gyakran látható a kocsmában, hogy egy krigli sör, bele a deci rum, és akkor már egyenes az út a részegség felé.

Zilahi— Borkínálatunk, borválasztékunk kielégíti a szocialista áruellátás kívánságait. A baj ott van, hogy álszemérmesek vagyunk akkor, amikor nem beszélünk és nem okítjuk a magyar állampolgárokat, a magyar fogyasztókat a kulturált borivásra. Mert kismértékben, megfelelő helyen, megfelelő alkalommal elfogyasztott bor étrendi hatása, mondhatni egészséget ápoló, hatása kiváló.

Csipkó S.: — A pincérek, fölszolgálók sincsenek úgy fölkészítve, hogy bizonyos ételekhez bizonyos borfajtákat javasoljanak. Mert aki már vendéglőben étkezik, azért megiszik egy-két pohár bort és annak illene azt mondani, hogy ehhez vagy ahhoz az ételhez ez és ez a bor áll rendelkezésre, és ezt meg ezt javasoljuk.

49