Forrás, 1985 (17. évfolyam, 1-12. szám)
1985 / 11. szám - VALÓ VILÁG - Pavlovits Miklós: "Borivóknak való...": beszélgetés az alföldi szőlészetről, borászatról
olcsóbb leszavételár! Azelmúlt éveknek ez volt a gondja, nem a túltermelés. Egyszerre voltunk kénytelenek piacra dobni a bort, mert nem volt tárolóterünk. Őszre, mire jött a következő szüret, ki kellett üríteni a pincéket. A mi gazdaságunkban a termés más- félszerese sincs meg, a 120 ezer hektoliter átlagos borforgalomhoz 160 ezer hektoliternyi tárolási lehetőségünk van. Zilahi J.: — A kiszolgáltatottság a mi viszonyaink között különösen érvényesül. Hiába volt az utóbbi két évtized legjobb minősége 1983-ban, mégsem tudtunk jobb értékesítést elérni a külpiacon. Tudja a vevő, hogy nekünk kell a valuta és mi eladunk, amilyen áron megveszik. Nagy J.: — Részint kell a nemes valuta, részint pedig úgysem tudunk tárolni. Pavlovits M.: — Ha már a minőségi bornál tartunk, megkérdezem: tavaly módosították a bortörvényt. Ennek milyen következménye lesz a fogyasztókra nézve? “ Zilahi J.: — A bortörvény a borkészítési alapanyagot tizennégy mustfokban határozza meg. Ez alatt csak ipari bor, ipari készítmény felhasználására lehet alkalmas az alapanyag. Ebből pedig párlatot vagy sűrítményt készítünk. Pavlovits M.: — Ez a rendelkezés miként érinti például önöket? Csipkó S.: — Mi mindenféleképpen a minőség pártján állunk, de ezzel a rendelkezéssel a magyar bortermelés költségei nem csökkentek, hanem éppen emelkedtek. El lehet képzelni, hogy ha a 14 cukorfok alatti mustból készítünk sűrítményt, s ezzel javítjuk a borokat, akkor mennyivel meg fogja azt drágítani. Tehát óriási gond adódik. Szinte „prés alatt” van a termelő. Ugyanis van egy behatárolt fogyasztói ár, amelyik nem olcsó. Állandóan növekednek a költségek, s ez már olyan határ felé tolja el a szőlő- termesztőket, hogy fontolgatják: érdemes-e egyáltalán foglalkozni a szőlőtermesztéssel és a borászattal. Nagy J-: — Magyarországon nem csak a földtörvény okoz gondot a termelőknek, hanem az is, hogy külön ágazat a szőlészet és külön a borászat. Holott ez annyira egységes, hogy szőlő nélkül nincs bor, azaz miért termesztenénk a szőlőt, ha nem bort csinálunk belőle? Sajnos Magyarországon ez két úton megy, más és más mindegyiknek az érdekeltsége. Az ágazatok gyakorta egymásra mutogatnak, hogy vajon mitől is drága a bor? Csipkó elvtárs említette, hogy egy hektár szőlő telepítése300—350ezer forintba kerül. De ugyanekkora a költsége a borvertikum biztosításának, tehát a hordótér, feldolgozó, palackozóberendezés létesítése majdnem ugyanekkora összeget kíván! Nagy pénzek ezek! Pavlovits M.: — Nincsenek a beruházást könnyítő állami támogatások? Csipko S.: — Sajnos nincsenek. Sőt az előző pár évben, legnagyobb meglepetésünkre, a tárolótérek építését büntette is a szabályozórendszer. Kicsit érthetetlen volt előttünk, hogy miért... Később ez oldódott, ma pedig ott tartunk, hogy a hitel kamataiból engednek el. Legalábbis az új szabályozókban így van. Hát ez talán támogatás, de nem az igazi. Nagy J-: —Az ország számol a hárommillió hektoliter bor exportjával. Ennek az exportnak a realizálása érdekében a mezőgazdaságon kívül a társminisztériumok igen keveset tesznek, mert pénz, hitel kellene hozzá, korszerű berendezések. Ezek azonban jórészt nem a Mezőgazdasági Minisztérium hatáskörébe tartoznak, hanem részint a Pénzügyminisztériuméba. Nem is beszélve arról, hogy a magyar ipar nem is állít elő komplett borászati berendezéssorokat, bortöltő berendezéseket, szűrőket. Ezeket kénytelenek vagyunk külföldről megvenni. Ehhez a saját erőnk kevés, segítség kellene, de nem kapunk. A termesztők sokszor elvesztik a kedvüket, s ezáltal veszít a népgazdaság is. Csipkó S.: — Az állami támogatás kifejezés hallatán mindig borzolom a hajamat, mert támogatás-e az, amikor egy hektár termő szőlő termelési értékét az állam két és fél, 47
