Forrás, 1985 (17. évfolyam, 1-12. szám)
1985 / 11. szám - VALÓ VILÁG - Pavlovits Miklós: "Borivóknak való...": beszélgetés az alföldi szőlészetről, borászatról
Zilahi J.: —A borászat is új utakon jár. Rendkívül sokat fejlődött, bár hadd mondjam el, hogy nagyon sokat kellene még fejleszteni a technológiában, de különösen munka- fegyelemben. Mert ahogy Ausztria vagy az NSZK munkafegyelmi és technológiai-fegyelmi gyakorlatától mi még messze messze vagyunk, ugyanaz áll a borászati technológiára, felszereltségre és esetenként a meglévő felszereltség fegyelmezett, célirányos alkalmazására, használatára is. Csipkó S.: — Nagyon lemaradtunk a fejlett nyugat-európai szőlészettel, borászattal rendelkező országoktól. Az NSZK, Ausztria vagy Franciaország borászatát vizsgálva azt kell megállapítani, hogy az átlagtermés két, két és félszerese áll rendelkezésükre — tárolótérben. Nálunk az össztermést éppen hogy csak el tudjuk rakni és ez bizony visszahat a borászati fegyelemre is. Nincsenek nagy minőségi eltérések a konkurenciánál, mert egyik évről a másikra át tudják „húzni” a termést. Ez volna egyébként a nagyon jó megoldás, ha nálunk sem ilyen átlagkészletekkel tudnánk átmenni egyik évről a másikra, mint most, hanem két, két és fél, három millió hektoliterrel a pincészetekben! Nagy J.: — Magyarországon hatmillió hektoliter évi bortermeléssel számolunk. Ennek elhelyezésére 8—9 millió hektoliter tárolónk van, noha jó, tudott, hogy ennek a kétszerese, két és félszerese volna az optimális. Ettől azonban nagyon messze vagyunk Nyilván, hogy hiányzik a töbletedényzet, ezért gyorsítjuk a kezelést, gyorsabban el. kell adnunk, nem fejlődhetnek ki a borok az évek során olyan minőségűvé, amilyenné tudnának, meg hát ismeretes: ha valaki valamivel siet munkájában, az nem mindig sikeres. Zilahi J.: — A pénzgazdálkodás sajátossága az úgynevezett készletlekötési járulék. Ez a bor esetében nagyon hátrányos következményeket okozó pénzügyi szabályozó. Pavlovits M.: — Magyarul, nem képes a gazdaság több évre „bespejzolni” borkészletekből? Nagy J.: — Pontosan így van. Tehát nem rendelkeznek annyi tőkével, hogy a tárolt, azaz a pincében visszatartott bor után a tőkelekötés adóját ki tudják fizetni. Ehhez kölcsönt kell felvenni, s a kamat nem kicsi. Különösen a nagy termések esetén, amikor nagyon sok szőlőt voltak kénytelenek a nagygazdaságok, borászati vállalatok megvásárolni, az annyira igénybe vette a tartalékaikat, hogy csak állami hitellel, bankhitellel tudták a felvásárlást teljesíteni. Ez az egész gazdaságosságot visszavetette! Hogyan várhatnánk el tőlük, hogy két-három évig ne adják el a bort?... ZilahiJ.:— A bor azt kívánná, hogy a tárolókban fejlődjön, értékében növekedjen, a pénzügyi gazdálkodás pedig ezt nem teszi lehetővé. Pavlovits M.: — Tárolókban gondolkodva az 1983-as túltermelés szőlőből-borból ezek szerint nem is volt „túltermelés”? Csipkó S.: — Nem. Nem volt túltermelés. A ma követelményeinek megfelelő szokványos termés volt, csupán a tárolótér volt kevés. Nagy ].: — De jól jönne most, 1984-ben, belőle. Zilahi].: — Ahol nem tudnak tíz-tizenegy tonna szőlőt termelni hektáronként megfelelő minőségben, — hangsúlyozni kell: megfelelő minőségben —, ott nem beszélhetünk rentábilis szőlőtermesztésről. Ugyanis Magyarország a mediterrán medence országaival — ahol több a meleg, több a napfény, és ahol a nagyon késői fajták is beérnek, és ahol ezekből adódóan olcsó tömegbort képesek készíteni, gyártani — nem versenyezhet. Nekünk csak a minőség lehet a célunk! Nagy J.: — Nyilván nem is szükséges Magyarországon 6 millió hektoliternél több bor. Mert ennek felét eladjuk külföldre, felét pedig elfogyasztjuk. A hárommillió hektoliter 10 millió lakosra számítva 30 liter körüli fogyasztást jelent. Ha ennél többet termelünk, különösen ha egyszerre visszük piacra — tárolóedény hiánya miatt —, nyilvánvalóan 46
