Forrás, 1985 (17. évfolyam, 1-12. szám)
1985 / 11. szám - VALÓ VILÁG - Pavlovits Miklós: "Borivóknak való...": beszélgetés az alföldi szőlészetről, borászatról
Nagy J..' —Az Alföld időjárása különleges. Tudni kell azt, hogy mi a szőlőtermesztés északi határán vagyunk, az Alföld éghajlata pedig nagyon változó. Ezt az időjárást nem tűrte mindegyik szőlőfajta. Inkább azok viselték el a fagyot, a szárazságot és mást, amelyek nem adtak olyan jó minőséget. Ezzel meg kellett alkudni. Űjabban azonban már nem ilyen erős a szétválasztódás, mert a jelenlegi rekonstrukcióval, az újratelepítéssel azok a fajták is bekerültek ide, az Alföldre, amelyek jobb minőséget is adnak. Hogy csak egyet említsek, a mi fajtáink közül a Rajnai rizling. Pavlovits M.: — A talajadottságok szempontjából mi a különbség a dombvidék és a homok között? Csipkó S.: — A talajösszetétel óriási jelentőségű, de ugyanakkor a dombvidéki jó talajadottságokkal szemben, nálunk a homoknak az az óriási előnye, hogy visszatükrözi a napfényt, és így tüzes borok teremnek. A már említett fajtaváltás következtében óriási minőségi változás érzékelhető itt, mert mind a szövetkezetek, mind az állami gazdaságok az utóbbi években már csak minőségi fajtákat telepítettek. Ennek következménye a borokban is jelentkezni fog, s általánosak lesznek majd a szép tüzes alföldi borok. Zilahi J.: — A tüzesség az éppen ebből a hőtöbbletből adódik! E fajtáknak jobb a cukorgyűjtése, ebből eredően több alkohol képződik a borokban. Ezeket így méltán nevezik tüzes boroknak. Nagy J.: — Az Alföldön olcsóbb is a szőlőtermesztés. Ezért itt célszerű volt nagyobb területeken létesíteni szőlőültetvényeket. Ennek következtében az ország szőlőtermesztésének jelentős hányada itt van, és így az Alföld árubor-részesedése is jelentős. Természetesen meg kell alkudni azzal, hogy az Alföld a minőségben egyelőre egy kicsit gyengébb. Pavlovits M.: — Azt hallottuk az előbb, hogy négyszázhúszezer hektár szőlőterület volt hazánk területén a filoxéra vész idején. Napjainkban viszont alig éri el a százötvenezer hektárt, és tapasztalható, hogy a terület évről évre erőteljesen csökken. Zilahi ].: — Szerintem ma már csak százharmincezer hektár szőlővel rendelkezünk. A nagymértékű csökkenésnek elsősorban az az oka, hogy kiöregedtek a szőlőtermesztők. A fiatalok elköltöztek más termőtájra, vagy más munkalehetőséget kerestek, így nem volt, aki megművelje a szőlőket. Pavlovits M.: — S nem baj ez a jelentős csökkenés? Nagy J.: — Hát bizonyos mértékig gond, de tudomásul kell venni azt, hogy a szőlő- termesztésnek nem áll annyi munkaerő a rendelkezésére, mint mondjuk száz évvel ezelőtt, afiloxéravész utáni időszakban. Csökken a szőlővel foglalkozni kívánók száma. Ennek ellensúlyozására a gépesítés szolgál. A gépi technológia segítségével nincs már nehéz permetezés és a metszés, betakarítás egy része is gépesítve van. Csipkó S.: — Az imént elhangzott, hogy az Alföldön a szőlőtelepítés olcsóbb. De ez az „olcsóság” azért háromszázezer forint hektáronkénti költséget jelent. A másik megjegyzésem: az igaz, hogy csökken a szőlőterület, ugyanakkor az új telepítésekkel, a korszerű műveléssel a termésmennyiség nő, tehát a területkiesést ez ellensúlyozza. Nálunk a szövetkezet tagsága nagyüzemi módon termel szőlőt, 100—200 hektáros nagyságrendben telepítettünk és 30 éves használatot kapnak a szövetkezeti tagok, akik saját pénzükön, saját munkaerejükkel járultak hozzá a nagyüzemi szőlőterület gyarapításához. Nagyon érdekes, hogy nem tulajdonról, hanem használatról van szó. Ezzel pedig 50—70 százalékos terméstöbbletet tudunk elérni. Zilahi).: — Még annyit az előző gondolathoz, hogy bár csökkent a szőlőültetvények felülete, hozzávetőlegesen 100 ezer hektárt adott át a szőlőtermesztés a növénytermesztésnek és az erdőgazdaságnak, de a hozamaink emelkedtek! Évről évre nagyobb 44
