Forrás, 1985 (17. évfolyam, 1-12. szám)

1985 / 11. szám - Kunszabó Ferenc: "Szállásainkon éhínség, fegyver, vakhit és kolera dúlt": részlet egy készülő dokumentum-regényből

Október eleje. Éjjel. Felvijjognak a szirénák, majd kitartó zúgás remegteti aprón, finoman az ablakok üvegszemeit, aztán egyszerre csak gyors, ropogó sorozatok. Anyám Jézusmáriát segélyül híva ugrik ki az ágyból, de apám megnyugtatja: légicsata. Ezek már nem az Olaszországban fölszálló nyugati nehézbombázók, hanem a keletről jövő harcigépek, s úgy látszik, a németek éppen fölöttünk próbálják útjukat állni ... — de nem fejezi be magyarázatát, hanem hirtelen ő is főikéi és öltözni szólít valahányónkat. Mert eddig nem tapasztalt jelenség: szinte nappali fény ömlik el Bátoron, annyira, hogy mindent látunk a szobában! Kirohanunk, mint kirohant akkor éjjel mindenki, s Mátészalka felé nagy, furcsa karácsonyfák függtek fönt a semmiben. Sztál ingyertyák. S hallottuk a ledobott bombák mélyen döndülő hangját. Másnap jelentek meg a szálkái menekültek.

Később a sztálingyertyákat is megszoktuk. Ha Debrecen fölé bocsátották őket, akkor halványabbaknak láttuk, hiszen mégiscsak harminc kilométer légvonalban — én azonban mindig kiálltam, nézni: a félelmetes ismeretlen közeledtét jelezték, a frontot, hol a harcoló felek nincsenek, nem lehetnek tekintettel se élőre, se holtra. Mégis reménykedve néztem az égi fényekre, mert arra gondoltam, ha már majd nem keletről, hanem nyugatról látjuk őket, akkor fölöttünk már átsöpört a vihar.

Bátorból is voltak menekülők. Némelyiket csak hallottuk, hogy elment, némelyiket láttuk is, amint pakol. Elment sok városi és járási tisztviselő, elment a néhány úri birtokos. Mentek a gazdagabb értelmiségiek: orvos, ügyvéd, állomásfőnök. Mentek a katonatisztek, a csendőrök családjai, s általában olyanok, akik valamiképpen nemcsak egzisztenciálisan, hanem erkölcsileg is elkötelezték magukat az ellenforradalmi rendszer mellett. De nem mentek a papok, s népi menekülésről sem tudunk Bátorban, bár szórványosan előfordulhatott. „Hova menjünk? Ki adhat nekünk otthonunk helyett otthont?!” — mondta apám, akkor már az egész Mándi-uradalom első embereként. Mert az is volt, bizony. Teljes két vagy három hétig ... A nagyságos úrék már 1942 óta Budapesten laktak, mert Mándi Tibor, hogy az esetleges jobboldali hecckampányt elkerülje, birtokát fölajánlotta az államnak, mely, együtt a többi zsidó tulajdonú uradalommal, az ún. Országos Földhitel Intézet útján kezelte . .. Nos, egy napfényes szeptembervégi délelőttön a birtok első embere, a számtartó összepakolta családját, s a kulcsokat átadta a központi főintézőnek. Hanem az pár nap múlva behívta a kerekhalmi főintézőt, s arra ruházott minden „hatalmat”. Az viszont a számvevőre, aki is az intézőre, ez tovább a központi segédtisztre, emez viszont az ispánra, aki majdan a fő- magtárosra. És mikor ez is úgy határozott, hogy nem várja be a „bolsevista rémet”, akkor bejött a központba, aholis éppen apámat találta elől. Mindenekelőtt megtudakolta, mi nem akarunk-e útnak eredni. „Itthon is kell maradjon valaki”—felelte apám. Akkor a főmagtáros rátestálta a felgyűlt kulcsokat — több kiló volt a súlyuk —, s részletes gondossággal magyarázta el, mi hogyan áll a birtokon, mire kell ügyelni, mire jó figyelemmel lenni, „hogy minden renden menjék, míg a nagyságos úr előkerül.”

Apám a kulcshalmot eltette a borházban s hazabaktatott ebédelni. Akkor a dolgok már régen nem mentek rendesen. Senki sem ellenőrizte, mit vittek el a liba- és rangsorban távozó főnökök, csak annyi volt bizonyos, hogy a gazdaság kasszája üres, s hogy az apám kezelte pincéből eltűnt minden palackos bor, és el minden szállítható hordó. Apám mindenről bizonylatot kért, mindenki szívesen adott, ő pedig gondosan elrakta, mondván: nincs hordó, de van papír...! Hanem a német és magyar tisztek, a járási és városi urak meg a csendőrök semmiféle nyugtát nem adtak: — Ha itthagyjuk, viszik az oroszok — mondták, s erre apám semmit sem felelhetett.

Ha nem tévedek, az iskolai szünetet akkor adták ki, mikor a rádióban először Horthy Miklós beszélt, majd kisvártatva nyilas indulók hangzottak föl, s rá mindenféle nyilatkozatok, utasítások, rendelkezések. A gazdaság központjában magyar egység

19