Forrás, 1985 (17. évfolyam, 1-12. szám)
1985 / 11. szám - Csanády János: Puszta dűnén: Fényűzés ez a perc: Messzeföld: versek
CSANÁDY JÁNOS PUSZTA DŰNÉN Nem a mozgó képernyőre bámulok meredt szemekkel, nézek csak a levegőbe, múlt-időbe mi veszett el, toliam alatt mi veszett el minő képek, látomások búcsúztak a balladákban, pusztultak a bárd dalában megfoganva talán másban ifjú és öreg szívekben nem a mozgó képernyőre bámuló meredt szemekben, hanem az elevenekben, mikor az akác virágzott ott, ahová én születtem; akácvirág, ország-virág, sújtó élet: ország-világ zúdul az ingyen szelekben, míg bűvöl az éber álom, és ringat egy puszta ágon. FÉNYŰZÉS EZ A PERC Fényűzés ez a perc, aranyos hímpor, a szél beszórja, ha verset nyit a sor, a vérszín levelek repülnek, utak szélére települnek. Utazom, mint a madár, leszáll a rozsdás szőnyegen, tipeget, vár valami hangot, halk pendülést, nem gépcsordát, útdöndülést. Fényűzés ez a perc, dalba pereg a másodpercek szárnya, zizeg a rőt avar a talpam alatt, látva látnak: fekete madarak. Hangtalan bár, a sötét tollakat rezgeti valami, a mélyben dal fakad, balladát zenget, zengeti ősz dalát, a szélbe szórja fekete hímporát.
