Forrás, 1985 (17. évfolyam, 1-12. szám)

1985 / 11. szám - Csanády János: Puszta dűnén: Fényűzés ez a perc: Messzeföld: versek

MESSZEFÖLD

Válasz nem jön Messzeföldről — szó sem pendül szülőföldem ajkán, rimánkodni kár volna és jó sem lenne, bújva emlék-gödrök alján.

Él az élet elhagyott falumban, fénnyel-daccal ott virágzott múltam, mint a bányász, kincset ás a mélyből és bedőlt tárnákat bont a toliam; él az élet, de hírét se hallom hallgatózva míg a múltat vallom, pajtásaim ötvenen fölül már, nem egy fej felett ott kinn kereszt áll, hol tenyész a bodza és a bokrok, s unokát fog kézen, aki él még, mint ki megtalálta szerencséjét míg az óra kongat a toronyban, hol tizenkettőkor harangoznak tán ma is még; mint a régidők delet jelző, öblös nagyharangja, nem kopik el, bár nyelvét forgatja, s kötele egy kis kölyök kezében csúszkál, ahogy egykor az enyémben.

1