Forrás, 1984 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1984 / 10. szám - VALÓ VILÁG - Laczkó András: Szőlővessző és nektár
szám kell. A metszőollókat 90—100 év óta használják. Azelőtt a kacorszerű metszőkések voltak. Ebből a metszőkésből fejlődött ki az olló. A kapa sem változott, legfeljebb annyit, hogy régen például a Felvidéken 28—30 féle kapatípust ismertek. Szinte minden községnek megvolt a magáé. Például a tállyaiaknak rendkívül hegyes, hosszú kapáik voltak. A tokajiak rövidebbek, majdnem egyenlőszárú háromszög alakúak voltak, a végén lekerekítettek vagy levágottak. A köves szőlőkben pedig nem kapát, hanem két- ágúakat használtak. Ezek rövidebbek vagy hosszabbak voltak. Ahol nem volt nagyon köves, ott hosszabb, ahol nagyon köves volt, ott rövidebb volt a kapa. Védekezés? Permetezés? Amióta a perenoszpóra és a lisztharmat fellépett, meg a filoxéra bejött az 1880-as évek közepétől. A filoxéra egy tetűféle, behozták ellene a szénkénegezést, de nem sokat használt. S akkor kezdték francia mintára ültetni az amerikai alanyfajtákat, amelyeknek a héja vastagabb. Tudniillik az európai fajtáknak a kérge az vékony. Azt a filoxéra át tudja fúrni, az amerikait nem, így a tápláló nedveket nem szívhatja el. Ezek viszont kicsit gyengébb minőséget adtak. Ez is egyik hátránya a mai minőségi termelésnek. Kénytelenek vagyunk ezt csinálni, mert a filoxéra ma is létezik, főleg a nem homok talajokon. Talán legkevesebb volt annak idején Tokaj vidékén, azért, mert itt lösztalaj van. Ez bizonyos mértékig előny volt, bizonyos mértékig hátrány. Előny, hogy itt a filoxéravész alatt nem pusztult ki a szőlő, mert a homokos részeken és a lösztalajon nem terjedt. Hátrány, hogy nem telepítették újra a szőlőket, komolyabb, nagyobb terméshozamot adó oltványszőlőkkel. Más területeken, ahol kipusztult a szőlő, Tállyán, Mádon, Abaújszántón vagy egyéb vidékeken, ott kénytelenek voltak oltványokat lerakni és ott magasabb lett a terméshozam. Talán most is úgy van, hogy ezekben a községekben jobb a terméshozam, mint nálunk. Tokajban még van nagyon sok olyan szőlő, amelynek az alapanyaga nem európai. * * * — A tokaji bor a község környékére értendő, de ez tágabb tartalmat takar. Jelenleg 28 község tartozik Hegyaljához. Abaújszántótól egészen Sátoraljaújhelyig terjedő helységek. 50—60 kilométernyi távolságon. Olyan 250 négyzetkilométernyi területet foglal magába ez a terület. Ez a jelenlegi állapot. Az 1500—1600-as években Tokaj- Hegyalja alatt nem ezt értették, ez nagyot változott évszázadok folyamán. Maga a terület csak 1908 óta zárt borvidék. Azóta van ez a mostani megkülönböztetés. Előtte nem volt zárt borvidék. 1727 után csatolták ehhez a borvidékhez például Sárospatakot, Sátoraljaújhelyt. Ezek korábban nem tartoztak ide. Gyakorlatilag az 1500—1600-as években tizenkét város tartozott Hegyaljához. De volt egészen régi területi besorolás is, hogy még a gönci borokat is ide számították. Még annyit, hogy érdekes, ezekben a községekben mindenütt más jellegzetes bor terem. Meg lehet tudni, hogy melyik a mádi. ízéről, zamatáról, illatáról, összetételéről. Minden községnek megvan a maga sajátos bora, és a régi hagyomány tartotta azt, hogy a mezőzomboriak a legerősebbek, a mádiak a legízletesebbek. így tartották a hegyaljaiak az itteni borokat. * * * — A régiek tudtak pénzelni a borból. Most napjainkban ugyanez nem állítható! Akkor a gazdák jól éltek. Ma az az igazság, hogy Tokaj-Hegyalján olyan ember, aki szőlő- és borgazdaságból élne, rendkívül kevés. Tokajban talán nem tudok egyetlen egyet sem. Nem. Egyetlen egy van a községben. A Vajtó család még abból él. A többiek már 51
