Forrás, 1984 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1984 / 10. szám - VALÓ VILÁG - Laczkó András: Szőlővessző és nektár
zik, az valami mást akar, nem azt, amit otthon is megkap. Mi értelme volna itt bort fogyasztania, ha ugyanazt issza, amit Stuttgartban vagy Münchenben vagy akárhol ... * * * — Néhány adat arról, hogy régen miként folyt a szőlőművelés a tokaji hegyen. Nagyon sok tény van. Telepítésben, metszésben, a feldolgozásban is van különbség a régihez viszonyítva. Régen kimondottan fejmú'velést alkalmaztak, kopaszra való metszést, vagyis nem hagytak egyetlen csapot vagy szemet sem a tőkén. Kopaszra metszettek, mint ma a vadalanyokat szokták. Ma más a művelési mód. A másik változás a fajtákban következett. Tokaj-Hegyalján legalább 150 szőlőfajta él. Nálunk a furmint, a hárslevelű és nagyon kis mértékben a sárga muskotály honos és legjobban ajánlott erre a borvidékre. De kitűnő a régi kövér szőlő vagy komhir-fajták. Ebből számtalan kereszteződés jött létre és érdemes ezzel foglalkozni. Lehet, hogy a jövő évszázad kitermel egy sokkal jobbat, mint a furmint. A tudomány előtt itt a nagy lehetőség a fajták előállítására. Én a kemizálást bizonyos mértékig a minőség rovására károsnak tartom. Mindig azt mondom, hogy lehet termelni egy hektár területen rengeteg szőlőt, de ez olyan, mint mikor egy beteg embert felpumpálnak 140 kilóra, attól még nem lesz egészséges. Ugyanúgy vagyunk a szőlővel. Telinyomhatjuk műtrágyával, terem azon rengeteg, meghagyhatunk töméntelen szemet, rengeteg lesz a termés, de minél több a termés, annál rosszabb a minőség. Nyugaton például meghatározzák, hogy egy négyzetméteren mennyi szemet szabad hagyni. Vajon nálunk Hegyalján gondolnak erre? Vagy gondolnak arra, hogy nem lehet büntetlenül azt a műtrágyázást csinálni, mert úgy járunk, mint a beteg emberrel. Ezeken el kellene egy kicsit gondolkodni. Azt akarják bemesélni nagyon sok esetben, hogy szoknya területeken ugyanolyan mustfokú szőlő terem, mint a magas hegyi parcellákban! Tessék csak megkóstolni egy olyan barackot, ami lent a vizenyős területen él, és terem, majd tessék megkóstolni azt, ami a hegytetőn termett. Ég és föld. Még egy tőkén is nagy a különbség. A szőlőtőke alján lévő fürt is más. A talajhoz közel van, az sugározza ki a meleget, s lehet, hogy még olyan dolgokat is, amiről nem is tudunk, hogy radioaktív vagy egyéb sugárzások nincsenek-e hatással az érésre. Az egy méter negyven magason lévő kordonos szőlő között is két-három, négy foknyi különbség van. Hegyalján a gazdáknak óriási hibája az, hogy majmolják az állami gazdaságokat. Azt még meg lehet érteni, hogy az állami gazdaság nagy sortávolságra ültet. Mert kénytelen traktorokkal művelni, nincs elegendő munkaerő. Kénytelen magasra menni, mert a szoknya-területeken fagyveszély van és a gépi szüretelés csak egy méter negyven magasan lehetséges. Ők kényszerűségből mentek a kordonos termelésre. Baj, hogy nagyon sok szőlőtermelő nem műveli géppel, nem szüretel úgy, mégis kordonon termel, nagy sortávolságra ültet a hegyen, amikor ott minél alacsonyabbra kéne menni, közel a földhöz. * * * — Régen alacsonyabban termeltek! 1840-ben csinálták az első kordonos művelést. A régi, a hagyományos mindig jó volt. Másrészt a korábbi minőség azért volt más, mert nem oltványon termeltek. A nemes európai mindig egy, másfél, két fokkal jobbat ad mint az oltványvessző. Erre sem gondolunk ma. Valahogy azt is meg kellene nézni, hogy az oltványszőlő közül melyik az az alany, amelyik még minőségben közel áll a nemes európai fajtákhoz. A kísérleteknek óriási jelentősége van itt a szőlőtermelés szempontjából S a szerszámok? A szőlőtermeléshez gyakorlatilag nagyon kevés szer50
