Forrás, 1984 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1984 / 10. szám - VALÓ VILÁG - Laczkó András: Szőlővessző és nektár
aszú-eszenciának. Fél litert. Erről regényt lehetne írni. Össze is gyűjtöttem 1411-től az adatokat a tokaji gyógyító hatásáról.Csodálatos dolog,hiszek benne. Csak egy példát mondok: a szőlőcukron kívül melyik az a természetes alapanyag, amelyikben legalább 14 féle sav, az A, B, G, F vitaminok, az illóolajok tömege van. Természetes, hogy ez harmonikus hatással van a szervezetre. Szinte minden betegségre, kulturáltan fogyasztva, bizonyos mértékig gyógyszerként hat. # * * — Régen a bor az egyik legértékesebb élelmiszer vagy fogyasztási cikk volt. Nemcsak mint gyógyító erőt adó, egészséget visszavarázsoló szerként használták, hanem élvezeti cikknek is. Rákóczinak éppen Hollandiában mondták, hogy egynéhány hordónak a prezentálása százszor többet ér, mint jó néhány ezer tallér. A diplomaták jobban hittek a tokaji borban, mint a vallásban. így mondták a hollandok. Tehát értékes anyag volt valamikor a tokaji bor. Nagyobb volt a becsülete. Igaz, akkor kevesebb termett. Nemcsak az 1700-as évektől, hanem az 1400-as évektől kezdve szinte a mai napig pontos adatok állnak rendelkezésünkre az árakról. Éppen tegnap írtam le az 1600-as borárakat. 1660-ban egy 154 iccés hordó bornak az ára 15 és 35 forint között mozgott. 154 iccés az gyakorlatilag megfelel 120—130 liternek (egy icce 7,8 deciliter). Ha ezt viszonyítjuk a keresethez, akkor ez jó ár volt. Tudnék számtalan adatot mondani. A kapásoknak harminc dénárt fizettek naponta. Egy font hús négy krajcár volt. Vagy egész szekér kévekötőfű — mert valamikor azzal kötötték a szőlőt — 8 forint volt. Ha összehasonlítjuk ezeket az árakat, akkor látjuk, hogy a bor egészen komoly luxuscikk volt. Viszonylag kevesebbet, de sokkal jobb minőséget termeltek. « * * — Miért következhetett be az értékcsökkenés? Nekem egyszer azt mondta egy nagyon komoly borász szakember: „Sajnos a tokaji boroknak még osztályvezetői szinten sincs sehol semmi protektoruk”. Nagyon súlyos megállapítás, de így van. Nem néznek a dolgok mögé. Ez az igazság. Majd ha a minőség annyira leromlik, hogy a magángazdák a minőségi boraikat nem fogják beadni egyáltalán, és a kombinát meg a szőlőgazdaságok csak a maguk termelte alacsony mustfokú termékeiket lesznek kénytelenek eladni, akkor fogunk rátérni az igazi minőségi termelésre. Miért kell a saját kárunkból tanulni? Most nincs így. De merem mondani, néhány év múlva be fog következni. Pedig nekünk itt, Tokaj-Hegyalján másra kellene törekedni. Igaz, hogy kell a típusbor olyan nagy mennyiségben, hogy bármely országnak vagontételekben tudjunk szállítani, de amellett kellene a minőségi bor! Tudjuk, két dűlőnek nincs egyforma terméke. Nincs két községnek egyforma itala, sem két pincének, de még két hordónak sem egyforma bora. Aki egy kicsit igényes borfogyasztó, az éppen ezeket akarja megismerni. A kommersz borokat Stuttgarttól Stockholmra át Kiskunhalasig mindenhol egyformán meg lehet kapni. Egyformák. Mért jöjjenek idegenek ezért Tokajba? Mindenhol egyforma. De aki azt akarja megtudni, hogy egyetlen községben ezer színű és ízű bor van, és mind csodálatos, az lejön ide. De azt akarja látni, és ezt előbb-utóbb az ittenieknek, a téeszeknek, a kombinátnak is észre kellene venni. Igaz, ez nem nagy üzlet. Egyelőre. De lehet, hogy később, egy-két évtized múlva, ez lesz a nagy bolt. Mert esetleg a típusborokra nem lesznek kíváncsiak az emberek. Csak erre. Az emberiség igénye növekszik; nem az átlagot, nem a megszokottat, nem a mindennapit akarja. Aki ide uta49
