Forrás, 1984 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1984 / 10. szám - VALÓ VILÁG - Halász Péter: A mezőgazdasági kistermelés - városi szemmel
retevésre vonatkozó megállapításban. A körülmény, hogy a kistermelő rokonsággal rendelkezők, tehát akik elevenebb kapcsolatban vannak a témával, az átlagosnál kevésbé tartanak attól, hogy a kistermelő „tönkreteszi magát”, mutatja, hogy azoknál, akik így vélekednek nem annyira az aggódás, mint inkább a tájékozatlanság befolyásolja a vélemény- alkotást. A kisüzem és a nagyüzem helyettesíthetősége Amikor megkérdeztük: egyetértenek-e azzal a megállapítással, miszerint „törekedni kellene, hogy a kisüzemben előállított termékeket a nagyüzemben állítsák elő”, ugyanúgy nem hittük, hogy az emberek „komolyan veszik” ezt, mint amikor azt „állítottuk”, hogy „kistermelés nélkül is ilyen jó lenne, az ország élelmiszer-ellátása”. De míg ez utóbbi megállapítást a válaszolók 95,7%-a nem fogadta el, addig a kisüzemben előállított termékek nagyüzembe helyezésének ötletét a válaszolók egyharmada helyesnek találta és egyetértett vele. Természetesen itt megint nem átgondolt, meggyőződésen alapuló, hanem érzelmi beállítottságot tükröző válaszokról van szó. Mutatja ezt egyebek közt az is, hogy a kisüzemi termelés nagyüzemivel való helyettesítését azok egy része is helyeselte, akik korábban a kistermelés bővítését tartották kívánatosnak. Az összevont vélemények tanulsága Végezetül megkíséreltük kideríteni, hogy vajon a kistermeléssel szembeni előítéletek összességükben milyen erősséggel jelentkeznek a különböző társadalmi rétegeknél? Ehhez azoknak a válaszoknak a megoszlását vizsgáltuk meg, melyek szerint — a szellemi foglalkozás összeegyeztethetetlen a gazdálkodással, — korlátozni kellene a mezőgazdasági kistermelést, — a kistermelés a munkahelyi tevékenység rovására megy, — a kistermelő meg nem érdemelt jövedelemhez jut, — kistermelés nélkül is jó lenne az ország élelmiszer-ellátása, — a kistermelő tönkreteszi magát, — a kisüzemben előállított termékeket a nagyüzemben kellene megtermelni. Az értékeléshez azt a módszert követtük, hogy kiszámoltuk, egyenletes megoszlás esetén hány válasznak kellett volna érkezni a különböző korú, végzettségű stb. rétegekből. Ezután megállapítottuk az egyetértő válaszok esetében az ettől való eltérés mértékét és irányát. Végezetül összesítettük a hétféle előítéletre adott válaszok eltéréseit. (Id. a táblázatot) Ilyen módon közelítve a kérdéshez számottevő eltéréseket figyelhettünk meg a különböző rétegek „összevont” véleményével kapcsolatosan. A válaszok átlagostól való eltérésének egyenlege Életkor (N = 530) — 30 évesnél fiatalabb —16,9 — 31—50 éves +19,3 — 50 évesnél idősebb —17,0 43
