Forrás, 1984 (16. évfolyam, 1-12. szám)

1984 / 10. szám - VALÓ VILÁG - Halász Péter: A mezőgazdasági kistermelés - városi szemmel

a kabarékban —a közösre fütyülő, csak a háztájiban serénykedő parasztokról beszélni, de néhány esztendeje még számos tsz-vezető féltette a kistermeléstől a közös gazdaságot, mégpedig sok esetben az ország nyilvánossága előtt. Egy az1970-es évek derekán végzett felmérés szerint a „tsz vezetők 60%-a úgy látta, hogy a háztáji gazdálkodás akadályozza a közös munkában való részvételt. Sőt közülük néhányan azt állították, hogy a közös munkában tulajdonképpen csak azokra a tagokra lehet számítani, akiknek nincs számottevő háztáji gazdaságuk. Ezzel kapcsolatosan Juhász János megállapítja, hogy „a hivatásos tsz-vezetők jelentős része idegennek érez minden olyan tevékenységet, amely a tisztán nagyüzemi termelést zavarja. A háztáji pedig — ilyen értelemben — zavaró lehet a vezetés számára, egyszerűen azért, mert bonyolultabbá teszi a munkát.” Tekintettel arra, hogy tv-ben, rádióban a tsz-vezetők gyakrabban kapnak szót mint a kistermelők, a kérdéssel csak felszínesen ismerkedő emberek főként az érem egyik oldalát ismerik, ami természetesen előítélet kialakulásához vezethet. Érdemes azonban elgondolkodni, hogy bányaigazgató, vagy vasgyári vezérigazgató még sohasem kesergett azon, hogy munkásai azért nem dolgoznak jól, mert odahaza túlságosan sok nyulat vagy sertést tartanak.

Meg nem érdemelt jövedelemhez jut-e a kistermelő1

A mezőgazdasági kistermeléssel foglalkozó szakirodalmi munkák túlnyomó többsége határozottan állást foglal amellett, hogy a kistermeléssel elérhető jövedelem alapja a többletmunka, mégpedig — ismerve a kistermelés műszaki fejlettségének alacsony színvonalát — az általában nem is nagyon termelékeny többletmunka. Mégis, a különböző szintű fórumokon újra és újra fölbukkanó, esetenként hátsó gondolatokkal is terhelt probléma a kistermeléssel elérhető jövedelem színvonala, indokoltsága, megalapozottsága, szélsőségesen fogalmazva: tisztességessége. „A közvéleményben rendkívül közös nézetek uralkodnak a kistermelői nyereségről — olvashatjuk egy 1977-ben megjelent hozzászólásban — még a Munkaügyi Minisztérium is úgy véli, hogy a kisgazdaságok egynegyede munka nélküli jövedelemhez jut.”‘ Éppen ezért ítéltük fontosnak, hogy megtudjuk, miként vélekednek a városban lakó, ipari dolgozók a mezőgazdasági kistermelők jövedelmének megalapozottságáról, megérdemelt voltáról.

A kérdésre a megkérdezetteknek csupán 4,7%-a nem adott választ, vagyis azoknak a túlnyomó többsége is határozottan állást foglalt, akik korábban, a kistermelés konkrét jövedelmével kapcsolatosan nem, vagy pedig teljesen tájékozatlanul nyilatkoztak. Ezeknek a körülményeknek az ismeretében kell értékelnünk, hogy a megkérdezetteknek kereken 15%-a szerint, a mezőgazdasági kistermelők meg nem érdemelt jövedelemhez jutnak, 85%-uk viszont úgy ítéli: megérdemelt az a jövedelem. Társadalmi rendszerünkben, ahol a javak elosztásának egyik legfontosabb alapja a végzett munka, különös súlya van annak, hogy a városi lakosok egy csekély, de semmi esetre sem elhanyagolható része — részben vagy egészében — nem tarja megérdemeltnek a kistermelők jövedelmét.

Felmérésünk szerint a kistermelők jövedelmének „megérdemeltségét” kétségbe vonók között az idősebb nemzedék kisebb arányban szerepel, viszont az átlagosnál több köztük az alapfokú végzettségű és a fizikai dolgozó. Föltételezhető, hogy az előítéletnek ez a formája az ő esetükben saját alacsonyabb jövedelmükkel volna magyarázható. Erőteljesebben érvényesül az az összefüggés, mely szerint azok, akiknek a rokonai között nincsen kistermeléssel foglalkozó, azok inkább hajlanak arra a föltételezésre, hogy a kistermelők meg nem érdemelt jövedelemhez jutnak, ez pedig fölveti a tájékoztatás

41