Forrás, 1984 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1984 / 10. szám - VALÓ VILÁG - Halász Péter: A mezőgazdasági kistermelés - városi szemmel
A kérdés korántsem elméleti, jó néhányan vannak, akik falusi értelmiségünket a mezőgazdasági kistermeléstől féltik elsősorban, mondván, hogy a paraszti munkát végző pedagógusnak, népművelőnek, orvosnak és a többinek, nem, vagy csak kevés ideje jut a továbbképzésre. Egy kandidátusi értekezés például egyenesen úgy fogalmaz, hogy „vagy továbbképzés —vagy intenzív paraszti munka.”3 A szakmai vonatkozású kérdésnek társadalmi, sőt politikai színezetet adnak azután az olyasfajta hírek, mint például ami egyik napilapunkban jelent meg 1983. márciusában, és arról számolt ba, hogy Bulgáriában véget akarnak vetni annak az immár tarthatatlan állapotnak, mely szerint a falusi orvosok „munkaidőben vagy azon kívül”(!) sertéseket hizlalnak, vagy zöldséget termelnek.1 így tápláljuk, szítjuk alkalmanként — esetleg öntudatlanul is — azokat a társadalmi előítéleteket, amelyek ellen küzdeni akarunk. Felmérésünk szerint a városi dolgozók nem egészen 5%-a tartja összeegyeztethetetlennek a szellemi (értelmiségi) foglalkozást a mezőgazdasági kistermeléssel, míg 95%-uk semmi kivetnivalót nem talál abban, ha a falun élő értelmiség mellesleg gazdálkodik is. Az előbbi, 5 százaléknyi réteg érdekes megoszlásokat mutat, tekintettel azonban az esetek csekély számára, a kiolvasható összefüggéseket csak fenntartásokkal szabad kezelnünk. Annyit mindenesetre megállapíthatunk, hogy az egész minta átlagánál lényegesen több közöttük a középkorú, alapfokú végzettséggel rendelkező, valamint a fizikai foglalkozású, jellegzetes módon több az olyan is, akinek nincsen kistermeléssel foglalkozó rokona, tehát csak hírből ismeri azt a mezőgazdasági kistermelést, amelyet nem tud összeegyeztetni a falusi értelmiség életformájával. Arra vonatkozóan, hogy a városi lakosságnak a kistermelés néhány vonásával kapcsolatos véleménye mennyire nem valós ismereteken, hanem sokkal inkább különböző forrásokból táplálkozó előítéleteken alapszik, igen jó példa, hogy a szellemi munkát a „paraszti” gazdálkodással összeegyeztetni nem tudók többsége nem a szellemi foglalkozásúak közül kerül ki, akikvégül is csak jobban érzékelika kérdést. Az alapfokú végzettségű, fizikai dolgozók között vannak a legtöbben, akik — nyilván valamiféle presztízs-illúzió alapján — összeférhetetlennek tartják ezt a kétféle tevékenységet. Összeegyeztethető-e a szellemi foglalkozás a kistermeléssel? A kistermelés és a munkahelyi érdekek Tulajdonképpen az előbbi problémával kapcsolatos szélesebb körű, nem csupán a szellemi foglalkozásúakra vonatkozó véleményeket igyekeztünk megismerni, amikor megkérdeztük, egyetért-e azzal a megállapítással, miszerint a „kistermelés a munkahelyi tevékenység rovására megy.” Figyelemre méltó, hogy ezzel az általánosabb magfogalmazással már sokkal többen azonosították magukat, a megkérdezetteknek pontosan 26,9%-a. A különböző korú, végzettségű és foglalkozású emberek között szinte teljesen azonos arányban találhatók olyanok, akik szerint a kistermelés veszélyezteti a munkahelyi tevékenységet. Ugyanakkor akiknek a rokonságából senki sem foglalkozik kistermeléssel, azoknak egyharmada; akiknek pedig van ilyen rokonuk, csak alig több, mint egyötöde gondolkodik így. A különbség tehát még itt sem különösebben számottevő. Érdemes elgondolkodni azon, hogy a városi lakosságból vajon miért gondolja minden negyedik ember azt, hogy a mezőgazdasági kistermelés a munkahelyi tevékenység rovására megy? Mivel az így vélekedők zöme nem rendelkezik kistermelő —vagyis falusi — rokonnal, véleményét bizonyára egyéb helyekről származó információk formálták. Aligha tévedünk, ha a tömegkommunikációs eszközökre, elsősorban is a televízió és a rádió műsoraira gyanakszunk, ahol ugyan ma már nem divat — hacsak nem 40
