Forrás, 1984 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1984 / 10. szám - VALÓ VILÁG - Halász Péter: A mezőgazdasági kistermelés - városi szemmel
Felvetődik a kérdés, hogy a városban élő embereket milyen mértékben foglalkoztatja a mezőgazdasági kistermelés, beszédtéma-e körükben a kistermelői tevékenység. Közelebbi rokonságuk körében vajon milyen mértékben elterjedt a háztáji és a ház körüli gazdálkodás vagy éppen ők maguk, városi létükre, házuk mellett, vagy hétvégi kertjükben foglalkoznak-e a mezőgazdasági kistermelés valamilyen formájával? A megkérdezetteknek több mint kétharmada úgy nyilatkozott, hogy náluk a családban, baráti körben beszédtéma a mezőgazdasági kistermelés. Ez az arány jóval több annál, mint ahányan saját kisgazdasággal rendelkeznek, sőt annál is több, mint amennyinek a rokonsága érdekelt a kistermelésben. Tehát a városlakók közül azokat is foglalkoztatja a kérdés, akik nincsenek közvetlen kapcsolatban ezzel a termelési formával. Figyelemre méltó, hogy e téren nincs érdemleges eltérés az értelmiségiek, az irodai dolgozók és a fizikai munkások között. Ugyanakkor megállapíthattuk, hogy a felsőfokú végzettséggel rendelkezők és a fiatalabb korosztályúak között valamivel ritkábban kerül szóba ez a téma. Magától értetődik, hogy akiknek a rokonságában foglalkoznak mezőgazdasági kistermeléssel, azok inkább beszélnek róla (77%). De azért még azoknak is több mint a fele (57%) beszédtémái közé sorolta, akiknek a rokonságában nincsen kistermelő. Felmérésünk szerint a városi lakosságnak több mint egynegyede maga is foglalkozik mezőgazdasági kistermeléssel, természetesen szinte kizárólag saját — testi és lelki — szükségleteinek kielégítésére. A megkérdezetteknek mindössze 10%-a nyilatkozott úgy, hogy terményeiből értékesítésre is kerül. (Vidéki városokban ez az arány bizonyára jóval nagyobb.) A kistermelői tevékenység független a foglalkozástól, de bizonyos mértékben függ az életkortól és az iskolai végzettségtől. így az egyetemi és a főiskolai végzettségűek közül csak minden ötödik-hatodik ember gazdálkodik, a 30 éven aluliak közül pedig csak minden nyolcadik. Ez utóbbiak közül elsősorban azért foglalkoznak ilyen kevesen kistermeléssel, mert túlnyomó részüknek még nincsen sem kertje, sem telke. Igen tanulságos, hogy a kerttel, telekkel nem rendelkezők kétharmada szívesen foglalkozna kistermeléssel, ha erre lehetősége nyílna. Jellemző a városi dolgozóknak a mezőgazdasági kistermeléssel való kapcsolatára, hogy a megkérdezettek nagyobbik felének közelebbi rokonságában — elsősorban a szülők és a testvérek között — van kistermelő. A városi lakosságnak tehát legalábbis a kétötöde olyan első generációs városlakónak tekinthető, akinek szülei vagy testvérei jelenleg is falun, vagy legalábbis falusias jellegű településen élnek, s háztáji vagy ház körüli gazdálkodást folytatnak. A kistermelő rokonnal rendelkezőknek kétharmada be is segít ebbe a tevékenységbe. Igaz, hogy 9/10-ük csak alkalomszerűen, de nyilván ez is növeli az érzelmi kapcsolat erősségét és a kérdéssel kapcsolatos értesültséget. Erre a kapcsolatra jellemző továbbá, hogy a kistermelő rokonokkal rendelkezőknek majdnem kétharmada kap is onnan valamilyen formájú támogatást, s ezek egynegyede úgy érzi, hogy ez jelentős segítséget jelent háztartása számára. Fel kell tehát figyelnünk arra, hogy a városi lakosság (még a főváros esetében is) milyen sokféle szállal, és milyen erőteljesen kötődik a mezőgazdasági kistermeléshez. Nem az a helyzet tehát, hogy egyfelől vannak az iparban dolgozó városiak, másfelől pedig a kistermelései foglalkozó falusiak. Egyrészt tudjuk a statisztikai adatokból, hogy a mezőgazdasági kistermeléssel foglalkozóknak csak kisebb része dolgozik a mezőgazdaságban. Felmérésünkből pedig az derült ki, hogy a városban dolgozók nagyobbik hányada vagy maga is kistermelő, vagy legalábbis az szeretne lenni. Ezen kívül sokan tevékenykednek valamilyen rokonuk kisgazdaságában, és ugyancsak sokan kapnak onnan anyagi támogatást. A városi lakosság kapcsolata a mezőgazdasági kistermeléssel 37
