Forrás, 1984 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1984 / 10. szám - Kiss Dénes: Aranykapu: álomjáték Kőrösi Csoma Sándorról
utón más hangon) Igen, ugyanúgy kántáltuk is: (Énekelve) An-dan-dé-nusz ... Bújj bújj zöld ág ... Kádár Anna: (Nesztelenül megjelenik, ezúttal is fehér ruhában van, csak a kezében sötét kendő, azt úsztatja maga mögött, s amikor táncol, az lebeg utána) Sándor ... Hát itthon vagy újra?.... Bújj bújj zöld ág ... Körösi: Megjöttem Anna, megjöttem, hogy ellássam a baját annak a gazember Csórja Zsigának!... Csúffá tette Krisztina húgomat!... Anna: Már elláttad a baját, Sándor!... Sandri... Az egész falu téged csodált! Hogy mennyi indulat volt benned!... Fejszével akartál rámenni, de szerencsére édesapád lebeszélt... Körösi: Emberhalál lett volna! Anna: Az, Sandri... Erős voltál... Meg annyi szép verset tudtál!... Körösi: Getse nagyapámtól tudtam, Anna!... De te szép voltál ... Nagyon tetszettél, de sose mertem megmondani... Csak néztelek ... Anna: Miért nem, Sándor? Körösi: Nekem nagy dolgom volt a világon! ... Oda nem illett asszony!... Elbúj- dostam a néném miatt is!... Az asszonyember mind alattomos kígyó!... A férfi egymagában erős csak igazán!... A nő mind kígyó ... Anna: Én is, Sándor?... Táncoltál velem, így ... (Megfogja a kezét és táncolni kezdenek, erős fény vetül rájuk, lebeg-lobog utánuk a sötét kendő) Talán szégyelled is, hogy gyönge voltál, mert táncoltál velem ... Körösi: (Hirtelen megtorpan, Anna még forog némán körbe, szél zúg) Itt vagy, Csórja Zsiga!... (Mintha ütne-birkózna) Most meghalsz!... Anna: (Szelíden jár körötte) Elvette már a nénédet, Sandri, apja lett a leányának, a kis Annának ... Szépen élnek. Körösi: (Lehiggad, csak olykor vacog) Gyere, Anna, sétáljunk! Hallgassuk, mit csörgedezik a Kicsi patak? Szóljunk bele, hadd vigye el hangunkat a folyóba, a folyó meg az Óceánba!... Gyere, (Anna beléje kapaszkodik) ez a mi utcánk. Jó itthon lenni, jó otthon lenni. Az árva mindenütt az otthonát keresi! A szülőjét!... Anna: Meghaltak a te szüleid, Sándor ... Körösi: Meghaltak... Temetésekre jártam csak haza ... Mert belém égett a szégyen, a néném szégyene ... Itt alattomoskodik most is bennem! Gyűröm vissza, mint ahogy minden indulatot gyűrök! Parancsolni kell magamnak, Anna. Csak így ember az ember!... (Reszketni kezd, a szél is fölerősödik) Kerget tovább a szél. A Nemere! Űz, hajt Anna— S nekem mennem kell. Isten veled, Anna! Én megyek a világ tetejére, hogy szétnézzek, merre lehetnek eleink maradékai... Anna: Várj még, Sándor! ... Szél fújt bennem is, átjárta minden porcikámat! Kicsikét várj még!... Adok neked az útra piros almát!... A kertünkből való ... Körösi: (Mintha átvenné az almát) Mi ragyog ezen az almán? A te könnyed? Anyám könnye? Az otthoniak könnyei?... S mik ezek a sebek a piros almán?... Az emlékezésem ... Mert ilyen az emlékezés is! Jégveréses, sajdulásos-fájdulásos!... Anna: Elverte a jég, Sándor ... Ver minket a jég ... Rajtam is sebek, Sándor ... Nézd az arcomat!... A jég ... Körösi: Áprilisi jég otthon!... Idő és jég! Kemény a Hargita még tavasszal is ... Anna: Sándor! Itt örökös jégverés van! Szaggatja a tetőket, töri az égboltot. Megtör bennünket... Körösi: (Elhallgat a szélzúgás, Kádár Anna alakja elhomályosodik egy pillanatra) Igen, áprilisban még hógolyózni lehet a Hargitán! Süt mára nap, virágoznak a fák, de a Hargita bokrai alatt ott kussad fehéren a hó, a tél legyengült farkasa ... (kiáltva) Anna!... Bírd ki a jégverést! Mit ér az én utam, ha te nem bírod ki?... Anna ... 10
