Forrás, 1984 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1984 / 10. szám - Kiss Dénes: Aranykapu: álomjáték Kőrösi Csoma Sándorról
(belehevül a mondanivalóba) Ez a nép nagyon sok vonatkozásban hasonlít a keletről Magyarországba jött néphez... Érti-e most már, hogy miért jöttem én ide?... A gyökerekért!... dr. Campbell: Figyelek, barátom . .. Well... A gyökerek ... (Nem érti) Körösi: Ezekben az utóbbi nyelvekben ugar, wugar, vugar vagy jugar néven említik őket. Jól figyel?... Önöknek angoloknak már csak a jövőjük fontos! ... Lassan-lassan önöké lesz az egész világ! ... De nekünk, magyaroknak s nekem, székely-magyarnak a múltam sincs meg!.. . Ködbe veszik . .. Csodaszarvas legendákba, és mocsarak,folyóközök, síkságok úttalan útjain enyészett el nyomunk!... Én azonban azt hiszem, ezt az utat a nyelvünkben és más nyelvekben megtalálom! ... Önöknek hadaik, hajóik vannak, elküldhetik őket a világ bármely tájára ... De itt van Mister Campbell, a nyelv! Nyelvvel is lehet hódítani, elnyomni! . . . Meg is teszik. Önök is, mások is. S azokat a népeket könnyű leigázni, akik semmit se tudnak magukról, sem az eleikről. A mi székely nemzetünk nemes nemzet. Bár hatalma nincs, de hagyományai éltetik! A gyökereket akarom én erősíteni, (kiáltva) Erős gyökerek nélkül szél fújja el az embert, a közösséget ... A nagy és kegyetlen történelmi Nemere szétszaggatja! . . . Bennünket is tépáz ez a kegyetlen szél évszázadok óta! Barátom! . . . Majd azt mondják, lázálom volt ez az enyém!... Tévúton jártam... Lehet, Mister Campbell, lehet... (halkan) De én azt akarom, most azt akarom, hogy ön tudja: a szanszkrit meg a többi nyelv sem csupán kényszerű kitérő volt! Maga az út! ... S hogy jó út volt-e? Ó, Campbell, nem tudom! Ezért kell átmennem a hegyeken túlra, meg keli találnom Jugriát!... Talán az írások, az ősi könyvek megmutatják az ösvényt! Mert keskeny az már ... Nehéz megtalálni! ... De hát uram, az istenért! . . . Csak nem gondolja, hogy azért tanultam meg húsz nyelvet, hogy önöknek megszerkesszem az első tibeti—angol szótárt, vagy a nyelvtant?!... dr. Campbell: (Krákog, zavart) Well .. . well... Miért mondja ezt, Mister Csorna? Minden elismerést megkapott. . . A világ összes jelentős nyelvésze, tudósa . .. Körösi: (Közbevág) Csak a Társaság elismerését fogadtam el és a hazámét!... (elkeseredve, megrázkódva) Az utóbbiét dolgavégezetlenül... Érdemtelenül!... dr. Campbell: Nyugodjon meg, kérem. A tibeti szótár, a nyelvtan ... A szanszkrit... Körösi: (Indulatba jön) Nem azért tettem!... Nem volt más választásom! Mister Moorcroft beszélt rá... (csöndesedve) Nem baj, ez is kellett!... Nem élhettem tétlenül! De akkor nem juthattam el Belső-Ázsiába... De most!... Most oda kell jutnom! Érti, Mister Campbell?... Csak ez a láz ... (Meggörnyed, görcsei vannak, halkan) Tudom, hogy beteg vagyok. De elmúlik. Szükségem van még néhány évre... dr. Campbell: (Odamegy hozzá) Mister Csorna, pihenjen le . .. (A fekvőhelyhez támogatja) Egy kis teát... (Csorna lefekszik, iszik, rázza a hideg) Úgy... (dr. Campbell előrejön, és magának mondja) Mégis csak el kell hívnom doktor Griffithet... Különös ez a láz... Vagy mégsem az? Lehet, hogy mérgezés? (Szél kezd fújni) Igen, szólnom kell dr. Griffithnek ... Ekkora erő! Ekkora szív!... (kimegy) Körösi: (Vacog a takaró alatt, erősödik a szélzúgás) Hallak, Nemere!... Kergess csak tovább! ... Nem állhatok meg... Én küldetést vállaltam!... (Lázas, didereg, de felkel fekvőhelyéről) Hát itthon vagyok?... (Tétován nézelődik) Az ott az Árpád-tető!.. Apám, megyünk a kovásznai határba? Le kell törni az Aszalón a törökbúzát. (Úgy beszél mintha gyerek volna) Én meg fölszaladok a Köztetőre, onnét meglátom, merre vezetett Csaba királyfi útja?... Édesapám, hozunk szitának valót?... De el mehetnénk Zágonba is! Onnét jöttek ide a Csornák. A tanító úr mondta, hogy onnét való a fejedelem diákja, a nagy Mikes Kelemen ... Miért északnak megyünk, édesapám? Arra Kovászna van! Én keletnek mennék, föl a Magos-tetőre! A Köztetejére! Hadd lássam, mi van azon túl? Hadd tudjam meg, hová folyik a Kicsi patak?! ... (Nagyobb szélroham; kis csönd 9
