Forrás, 1984 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1984 / 10. szám - Kiss Dénes: Aranykapu: álomjáték Kőrösi Csoma Sándorról
Körösi: (a homlokát simogatja és megtorpan, vacogni kezd) Hol vagyok? dr. Campbell: Dardzsilingben ... (Föllélegzik, hogy a beteg magához tért) És beteg, lázas, nagyon lázas Mister Csorna, barátom, feküdjön le! Körösi: (reszket) Ez a szél!.. . Mister Campbell, bennem is fúj! ... Nagy, visszaszorított vihar vesz erőt rajtam. Nem is csak az én viharom ez, hanem egy egész népé! Kicsiny népé, Campbell! Az ráz engem. Annak a láza, annak a betegsége . . . dr. Campbell: Egy kis orvosságot, mégis ... És pihenjen le! (A fekvőhelyhez segíti) Körösi: Jó, mivel úgy kívánja, holnap beveszek belőlük, ha nem érzem jobban magamat; ma már túl későre jár az idő, a Nap lemenőben van . .. dr. Campbell: Tudom, jobban bízik az ön orvosságaiban ... Körösi: Szenvedtem én már láztól (lefekszik, dr. Campbell betakarja) és sokféle bajtól, de sose használtam mást, mint rebarbarát vagy borköves hánytatót. A rebarbarát Mister Moorcroft ajánlotta, a másikat egy perzsa orvos . . . Igazuk volt, Mister Campbell. Mindig meggyógyultam. (Fölemelkedik és a ládikája felé mutat) Kérem, adja ide a ládikámat..., nem, mégse, most jól vagyok. Inkább megkérném valamire, olvassa föl professzor Wilson cikkét... (Iszik egy kevés teát) dr. Campbell: (örül, mintha jelentősen csökkent volna a láz, frissen mozdul), Ó, az ön teája! Ott, a phuktali kolostorban, tudom, évekig éltette önt, az egyik kunyhóban. A faggyús tea! Körösi: Az itteniek teája! ... De hát nem kell mondani önnek, Mister Campbell, aki a tea nagy pártfogója, hogy mennyi élet van a teában! Az erősített engem mindig! ... De éltetett engem Szangje Puntszog, a nagy láma is! Ő volt a legnagyobb tanítóm .. . (Egészen derűs lesz) Pedig később megfélemlítették ... (nevetgél) Én már korábban észrevettem rajta, hogy fél velem járni! . . . Azt híresztelték sokan, hogy kém vagyok . . . Tán még a tudós urak közül is?. .. (megint nevet) Én kém?! dr. Campbell: (Eltűnődik, halkan maga elé) Kém?... Ha megengedi, én is teázom .. . (tölt magának, iszik) Igen, a tea. Kelet csodaitala! És ez a dardzsilingi tea! Ennek nincs párja! ... (Újra kortyol, elgondolkodva) Hallottam a dologról ... Szangje Puntszog!.. . Örökre fönnmarad a neve, Mister Csorna. És ezt önnek köszönheti! Mert nemcsak a tanáron múlnak a dolgok, az se mindegy, ki a diák! ... Körösi: (Örömmel nevet, láthatóan jólesnek neki a doktor szavai) Én csak tettem a dolgom . . . (révükén) De még nem fejeztem be! dr. Campbell: (Alegrezzen és gyorsan folytatja) Igen, de ön máris oly roppant munkát végzett, melyhez kevés hasonló van, mióta világ a világ! Ön olyan körülmények között végezte ezt a munkát, amelyhez képest Kolumbus Kristóf fölfedező útja kedélyes hajó- kázás és kirándulás volt csupán. Ön a világ jelenlegi legnagyobb hatalmának is tudott adni, barátom! .. . Körösi: Ez volt a dolgom .. . Véletlenül így alakult... (csöndesen nevetgél) Az a kunyhó!... De Szangje Puntszog segített elviselni a hideget... No, meg a Nemere ... Szülőföldem vad, téli szele, amely sokszor meglátogatott bennünket, és jegesre kalapálta a földet. Szoktattam magam a nehézhez! így nem is volt olyan nehéz! dr. Campbell: Ön nagyon szerény, Alexander barátom . . (Hangjában melegség van, halkan beszél) Pedig ön a tudomány „Nagy Sándora”! Ezt már nagyhírű tudósok is megírták, elismerik ... De minek is mondom? Ön is tudja ... Nem szabad törődnie a kicsinyeskedőkkel. Körösi: (mosolyog) Mister Campbell!... (Mintha lázas lenne, úgy beszél, de szavain érződik, hogy nem lázas, tökéletesen ura eszméletének) Tudja, az európai nyelvjárásokban, a szláv, kelta, szász és germán nyelvekben azt a népet, amely hazámat lakja, un- gurnak, ungárnak vagy jungárnak mondták. S milyen különös... Figyel, Mister Campbell? Az arab, török és perzsa művekben sokszor emlegetnek egy közép-ázsiai népet! 8
