Forrás, 1984 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1984 / 10. szám - Kiss Dénes: Aranykapu: álomjáték Kőrösi Csoma Sándorról
Körösi: (fölemelkedik a takaró alól) De ez is kevés, Mister Campbell! Mind közt legszebb az anyanyelvem, a magyar. De tudok románul, németül, franciául és angolul... dr. Campbell: Méghozzá kitűnően, Mister Csorna! Körösi: Mert jó professzorom volt Göttingában, Benecke professzor nemcsak a könyvtárat ismerte, angolra is ő tanított!... dr. Campbell: Ennyit még megjegyezni se tudok, ha megengedi, mint barátjának, aki talán kezdi érteni az aranykaput is .. . Körösi: Ó, Mister Campbell, azt én se értem ... Éppen azt akarom megérteni. dr. Campbell: (fél, hogy ez a téma újra előhozza a lázat, ismét vált) Hozok még orvosságot, meg írószerszámot, hadd írjam már föl, hány nyelven is beszél ... Önhöz fogható emberrel még nem találkoztam Mister Alexander, barátom, (kimegy) Körösi: (kis ideig csöndben fekszik a félhomályban, csak a szél zúg. Halkan mondja) Lázálom lett volna?.. . Igen, nem a Nemere szaggatja a tetőt. A jégkoronásan tündöklő Kancsendzönga küldi rám viharait!... Lázálom? Ez hozott a világra engem. Ez az én teremtőm. .. Édes lázálom! S kinek nincsenek lázálmai? Álmai?!... Minden álom, akár tudatunk mélyéről játszik képeket, amíg alszunk, akár ébren álmodozunk, lázálom! És csak az veszít el hitet, erőt, aki elveszíti álmait... Zúgj csak, Kancsendzönga szele! Vonítsatok viharok farkasai, mint otthon, az Árpád-tetőn!... Én ott se féltem tőletek! Az emberfarkasoktól sem féltem! Megszelídítettem az acsarkodókat is. (felül a fekvőhelyén, valóban erőt vesz rajta a láz) De én nem lázálmot kergetek! ... Mert ki mondja meg nekem, miért beszélünk mi magyarul Európa közepén? Körben szlávok, németek, és mi Erdély, népeket zúzó kőmozsarában magyarul beszélünk! Magyarország van! Magyar nyelv van, és szépsége, csillogása, belső rendszere vetekszik akármelyik nagy nép nyelvével! Hol vannak a hunok, az avarok? Hol a gepidák és mind a többiek, akiket elnyelt az idő? Elnyelt Erdély és a Nagy Alföld?!... Európa arculatát változtatták meg a hunok, majd a magyarok! A kelő nap fényét hozták el, más lett a kereszténység is általuk! Én tudom!... Hallja? Doktor Campbell?! És mind a többi angol! .. . Az Ázsiai Társaság tudós urai, akik lekicsinyelték a munkámat... (vissza- hanyatlikés halkabban mondja) Engem az érdekelt,miért beszélünkmagyarul?Miértilyen erős a mi nyelvünk, hogy megtartott bennünket Európa közepén? Mert az volna a természetes, hogy németül, vagy valamelyik szláv nyelven beszéljünk! Az lett volna a természetes, hogy beleolvadjunk valamelyik népbe, átvegyük a nyelvét!... dr. Campbell: (bejön, orvosságot hoz) Már itt is vagyok. Jobban van, Mister Csorna? (föléje hajol) Körösi: (lázasan vacogva) Jó, hogy jön Mister Kennedy!... Ön katonaember!... De ne feledje, nem véletlenül írtam önnek ... (leszáll az ágyról, és valósággal elsodorja dr. Campbellt) Nem véletlenül írtam: „Én a székely nemzetség szülöttje vagyok. Ez a magyar nemzetnek azon részéhez tartozik, mely a kereszténység negyedik századában a régi Dáciában telepedett le ... — (előre jön a szín széléig) — s jelenleg Erdély nagyfejedelemségét lakja, mely Ausztria császárja uralkodása alatt áll”, (dr. Campbellhez fordul) Igen százados úr, Mister Kennedy! Én keveset beszéltem, mert féltem, hogy kinevetnek... dr. Campbell: (megijed) Az istenért, Mister Csorna, én dr. Campbell vagyok és nem Kennedy százados!. . . Feküdjön le, és igyék egy kis orvosságot! Körösi: Én, Mister Kennedy, ezt a szöveget megfontoltam és megtanultam! Ez a néhány mondat egész életem értelme!... S nem engedem, hogy ezt elvegyék tőlem! (támadóan indul dr. Campbell felé, aki ijedten hátrál) dr. Campbell: Mit tesz ön, Mister Csorna?... Én fölírnám, hogy hány nyelven is beszél ön?... Én önt csodálom! (Fújni kezd a szél) De ön most nagyon beteg! ... Kennedy századosnál találkoztunk először. Ott ismertem meg önt. 7
