Forrás, 1984 (16. évfolyam, 1-12. szám)

1984 / 1. szám - MŰHELY - Szekér Endre: A szociográfikus megközelítés stílusproblémái

a cselédlány „szeretné megfojtani azt a kegyetlen, gyűlölködő élőlényt, akit neki szolgálni kell . . Nagy Lajos távolságtartása, az ábrázolt személyektől való eltávolodása, iobjektív szemlélete természetesen érződik a mondathasználaton. A kijelentő mondat tt nagyobb feszültséget hordoz. S ha benső drámáról, a szereplők feszült lelkiállapotáról ír, utána feloldja leíró résszel, a mindennapi élet jeleneteinek bemutatásával. A munka leírása a befejező rész. A falu gépies, ismétlődő, látszólag eseménytelen élete. Asztagot bontanak, hordják a zsákokat, rakják a szalmakazlat stb. Nem olyan feszült helyzettel zárja művét, mint amikor a himlőhelyes csendőr a szénégető után úgy néz, „ahogy célozni szokás a fegyverrel.”

A műfaj és a stílus minden szociográfiában különösen összeforr. Természetesen különböző arányban találkozunk a szociográfiákban személyességgel és tárgyilagossággal, szubjektív és objektív elemekkel. Az 1971-ben megindult szociográfiai könyvsorozat, a Magyarország felfedezése, folytatja a hajdani, harmincas évekbeli sorozatot. Huszár Tibor Darvas Józsefre emlékezve körvonalazta a szociográfia helyzetét Magyarországon a Forrás 1980. májusi számában. A hatvanas években megjelent új szociográfiák kordokumentumok, melyekben a falvak „mélytengeri áramlását” (Csák Gyula szavaival élve), sodró forradalmi átalakulását, eszmény és valóság szembesítését találhatjuk meg. Sántha Ferenc regényeiben, Galgóczi Erzsébet elbeszéléseiben is ugyanez a szociográfiai ihletettségű valóságábrázolás jelentkezett. Huszár Tibor elemezte a szociográfia műfajának összetettségét, melyben a riport, a dokumentázs, az epikai leírás, az elvont fejtegetés, a drámai dialógus keveredik. Az évenként megjelenő irészemmel című kötet szociográfiai riportokat tartalmaz. Például Bor Ambrus egyszer a lakótelepi emberekről írt, Kunszabó Ferenc a termelőszövetkezeti elnököket faggatta, Mocsár Gábor a zártkertekről szólt, Thiery Árpád a környezetvédelemről készített interjút. A kérdések és feleletek egymásutánja természetes élethelyzetet jelent. Pl. egy kérdés lehet egy hosszabb fejtegetés kiindulópontja (,,— Várható-e, kell-e új környezetvédelmi jogszabályok alkotása? Vagy a jelenlegiek módosítása? Ha igen, mi okból?” — kérdezi Thiery Árpád Gonda György államtitkárt.) A közelmúltban megszaporodott interjúk és interjúkötetek mind arra engednek következtetni, hogy megnőtt az érdeklődés a kis- és nagyemberek benső világa iránt. Bertha Bulcsú egymás után adta ki az írókkal folytatott beszélgetéseit. Lázár István Vélemények és vallomások című kötetében például Romány Pállal készített interjút Magyarország regionális fejlesztéséről és a tanyakérdésről. A televízió a mindennapi életből ellesett kis riportok mellett „nagy öregeket” keresett fel, hogy megszólaltassa őket. E portréfilmek természetesen az élőbeszéd varázsával hatottak. S azzal, hogy például Dienes Valéria 95 évesen állt a képernyő elé, és csodás szellemi frisseséggel szólt, idézte fel többek között a Babits Mihály- lyal való ismeretségét. A riporter itt háttérben maradt, az interjúalany volt természetesen a fontos. Bár a kérdések előbbre viszik a beszélgetést, tehát nem jelentéktelen a kérdező szerepe, mégis a vallomást tevő az igazán lényeges. Ezt a kamerával is érzékeltetik, középpontba legtöbbször a vallomásait elmondó kerül. („Mindig hozta az új tercinákat, az újabb Gólyakalifa-részleteket és az újabb verseket” — mondta Dienes Valéria Babitsról). Természetesen a híres embert középpontba állító interjú mellett közismertek a problémákat felfejtő, elemző típusú beszélgetések. Hajnóczy Péter Az elkülönítő című szociográfiai írásában az elmebetegek ellátásáról kérdezi az inkapusztai intézet igazgatóját és másokat (magnetofonfelvételek felhasználásával rögzítette a beszélgetést). A valóság mélyrétegeit az interjú kérdés—felelet sodrása tárja fel előttünk (pl. egy orvos, 530 beteg Szentgotthárdon stb.). Az egyik legjelesebb külhoni magyar riporter, aki feltérképezi megyénként az erdélyi területet — Beke György. Riportkötetei közül a Boltívek teherbírása a máramarosi és szatmári barangolások eredményét foglalja össze. A Szigetség-e Domokos? című riportjában valóban a kifejtés, a be70